Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - H.Nagy Péter: A kiiktathatatlan tényező(k)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE rezentálhatatlanságát) szimulálja: a hasonlatnak nincs öntudata... a nyelv emberen túli dimenzió... 2. „Kontextusok. Más médiumok.” Szerény javaslat: maradjunk a költészetnél. Bohár András idézi a következő szöveg(részletet): „Az emberélet útjának felén Firenze karcsú kövein a márvány Kiégett ólak tüske tengelyén Magasfeszültsége a szivárvány Töredéke köszörült-ezüst Melléből-metszett száz ezüstje árván Az emberélet útjában a füst Menedéke szikla-szülte szikra Miniszoknyás lányokkal feküdt Aki e verseket mind ellenírta Melléből a fáradt oxigén Éjek éjjelén azúr pacsirta”. A monográfus azonban tökéletesen figyelmen kívül hagyja, hogy a fenti idézet - „költészetként” - a líra médiumaival szembesít. Merthogy több van/volt neki.8 Bohár András - egyébként nagyon helyesen - az utániság tapasztalatát nyomatékosba. De itt ismételten több mindenről lehetne beszélni. A szöveg tercinákban íródott, tehát egy olyan - klasszikus - versformában, amely igen ritka a 20. századi modern magyar lírában.1' Ráadásul a befejezhetetlenségéről elhíresült dantei fonna olyan beszédpozíciót körvonalaz, amely már nem írható le pusztán életrajzi alakzatként (az életút retorikai szerkezete többször is megakad a Cselényi-részletben). Emellett a szöveg néhol - amúgy tán nem mellőzhető pontokon - hangzásképleteket (pl. al- literációkat) elevenít föl. Mintha maguk a betűk tetszelegnének a poétika köntösében: az M, az F, az SZ és a T dominanciája már az észlelő olvasatban is szembetűnő. És ez bizony viszonylagosíthatja a beszélő alany dominanciáját: azzal összhangban, ahogy az „aki” nem verifikálható, mintha a vers kifejezetten arra szólítana fel, hogy az „ellenírást” médiumváltásként értsük. A logika felfüggesztése ily módon magát az olvasót helyezi a hangzás világának látens centrumába. 3. „Finomszerkezetek.” Ez persze többértelmű kategória. Pusztán két dolgot említenék. Egyrészt nagyon is feltűnő, hogy Bohár András könyve nem nyit „megbízható” horizontokat a költészettörténet felé. Például a „természeti determinált- ságról” szóló rész az impresszionizmust és a szimbolizmust egy kalap alá veszi.
