Irodalmi Szemle, 2005

2005/7 - BÚCSÚ ZS. NAGY LAJOSTÓL - Kulcsár Ferenc: Zsé levele R. C.-nek - odaátról

Búcsú Zs. Nagy Lajostól

R. C. , részeg vagy, fáradt: írásaim szesze-mérge szívedbe áradt. Tudom jól, hogy két hete karcolataim, tárcáim szerkeszted, gyilkos humoreszkjeim - innen benned a kín. S azt is tudom, a halálom előtti napon fura módon arra kérted az élet és halál urát, szeptemberig ne adják rám a halotti ruhát, legyek hetvenéves, kitüntetett, ünnepelt és „fényes”. De látod, másnap meghaltam mégis, így akarta az ég, s így akartam én is, én, Zsénagy, a zseni és kurafi... köd gomolygott s lúdbőröztek az angyalok odaki’. így sikerült, sután-bután, de azért csak szerkeszd meg a könyvem,

R. C., öreg komám. Látom idefentről - köszönet B. I.-nek-, címe: MELLÉKHATÁS! Lám, ha meghaltam is, van s lesz feltámadás! Egyre megy: vers, Cetrexin, tárca, az egek alatt mindennek az öröklét a végső MELLÉKHATÁSA... Emlékszel, zöldfülű, istenverte barátom, mennyit gúnyolódtunk életen, halálon? Lődörögtünk a szép ezeregyéjben- Borsszem Jankók, Fanyűvők a gyönyörű mesékben -, s azt mondtuk: az élet MELLÉKHATÁSA halál:

a Bibliában is ez áll! S most kiderült,

a Krym, a Luxor, a Palace, a Tulipán

volt a hazád, volt a hazám - ó, öröklétbe repítő

(r)égi kávéházak, hordóban must, bennetek forrt

minden viharos évszázad... Én ideát,

te odaát: hol a hazám, hol a hazád?

Én idefent, te odalent-jó, jó,

de ez is mit jelent. „Zsénagy, neked

ahány füled, annyi CSENG!” - mondtad egykor,

s most itt a CSEND!...Görnyedsz, látom,

remekműveim felett, barátom, mormolva: Zsé, Isten veled!- Isten veled, R. C. , köszönöm, hogy vigyáztál Sátánra, ördögfattya fekete kutyámra. Hogy levitted őt lefetyelni a bölcs Duna partjára - hiába az öröklétnek rettentő az ára.