Irodalmi Szemle, 2005

2005/7 - BÚCSÚ ZS. NAGY LAJOSTÓL - Kulcsár Ferenc: Zsé levele R. C.-nek - odaátról

Búcsú Zs. Nagy Lajostól

a koponyámba. Tudtam, ez ellen egyetlen orvosság létezik, a Cetrexin. Bekaptam egyet gyorsan, és egykedvűen vártam a hatását.

Közben az orvossághoz mellékelt céduláról ezeket olvastam: MELLÉKHATÁS: „A Cetrexin okozhat szívritmuszavart, bizonyos esetekben a szívműködés megszűnését is előidézheti: E nem kívánt mellékhatások

a gyógyszerszedés abbahagyása után megszűnnek.”

Riadtan néztem a papírra, amely hirtelen

reszketni kezdett a kezemben, s a szívem... ki-kihagyott.

Az agyamról valaki lefújta a ködöt. Behunytam

a szemem, de így még élesebben

jelent meg előttem a jövő. A saját közeljövőm.

A szívritmuszavar már bekövetkezett mit is várhattam még? A szívműködés teljes megszűnését

— bizonyos esetben. Vajon bizonyos eset vagyok-e én?

És ha megáll a szívem? A halálfélelemtől hideg

veríték lepte el a homlokom. Idegesen

újra elolvastam a gyógyszer használati utasítását:

ha abbahagyom a Cetrexin szedését, a nem kívánt

MELLÉKHATÁS megszűnik. De hogy hagyjam abba,

hiszen épp az imént vettem be a pirulát. Viszont ha

megáll a szívem, meghalok. Ám, ha meghalok,

a gyógyszerszedést is abbahagyom végleg. Ha a gyógyszerszedést

abbahagyom, akkor a nem kívánt

MELLÉKHATÁS megszűnik. Tehát megszűnik a halál:

feltámadok. Halleluja, dicsőség Istennek odafent ahol éppen vagyok

.............Te nem látsz engem, R. C.,

a harangok szavától, nem látszom ki már a hófehér magányból, s hah, a csillagok ragyogva szállnak utánam - most már csak utánam.

De én idefentről igen szépen látom, szerencsétlen, balfácán barátom, mint szaladgálsz parasztudvarodon: futkosol fel-alá, görnyedsz hétrét, szétrobbansz, mert Isten viharai házadnak fényét „eltépték”. 2005. június 11-e van, délelőtt tíz óra, ó, R. C., boldog bolondóra, szitkozódsz, nevetsz, látnom is rettenet... S holnap is vallód majd a „tényt”: halálom szent pillanata oltotta ki szombaton lakásodban a fényt... Sötét babona,