Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Szalay Zoltán: Raszkolnyikovok (novella)
Szalay Zoltán Raszkolnyikovok- Kik ezek az emberek? - kérdezte a férfi.- Tessék? - kérdezett vissza az elárusítónő. A férfi rá se hederített a nőre. Ott álltak a vegyesbolt ajtajában, a nő éppen bezárni készült az üzletet. A férfi magas, edzett testalkatú, rövid, szőke hajú, szemüveget viselő fickó, a buszmegálló pléhből készült váróterme felé nézett. Ott figyelt valakit.- Felesleges emberek... - mormolta bámészkodva, majd lassan az épület e- lőtt álló autójához sétált. Miközben előhalászta a kulcsot a zsebéből, az elárusítónő bezárta az üzletet, felpattant kicsike biciklijére, és elhajtott. Kora őszi délután volt, estszerű, idegesítően nyugodt délután. A férfira hatással volt a hangulat, mely a környezetből áradt: nyomasztotta. Talán ezért is figyelt fel a jelenségre a buszmegállónál. Mintegy sejtette, hogy valami sötét dolognak kell kifejlődnie ebben a siralmas hangulatban. Eltűnt a nyári meleg s a nyárral együtt a természetből áradó kedvesség. A világ eltorzult, mint minden évben. Ezúttal azonban valami különös történik, állapította meg a férfi. Beült a kocsiba, bekapcsolta a rádiót, hogy ne nyomja szét a fejét a csend. Híreket mondtak éppen, a férfi azonban nem figyelt rá, milyen híreket, csak a szavak zenéjét hallgatta. Nem volt semmi különösebb dolga, hazamehetett, leülhetett olvasni vagy éppen megbütykölhetett valamit a háznál. Segíthetett a fiának a leckeírásban. A fia harmadikos volt. Túl sok segítséget nem igényelt a tanulásban, általában nem küzdött gondokkal semmilyen tantárgyban. Apja büszke is volt rá. Szeretett vele lenni. Most mégis úgy érezte, nem akar hazamenni hozzá. Felesége még dolgozott. Kozmetikai szalonja volt a városban. A férfi fociedző volt. Régen maga is sportolt, most pedig örömét lelte benne, hogy foglalkozhatott a fiatalokkal, még ha azok nem is voltak mindig olyan tehetségesek, hogy elkápráztatták volna. Az alak, akit korábban ott látott őgyelegni a buszmegállónál, mintha felszívódott volna. Ő azonban érezte, hogy még mindig ott van. Nem hagyhatta annyiban a dolgot. Lekapcsolta a rádiót, kiszállt, és becsukta a kocsit. Gyerekhangokat hallott a buszmegálló mögötti területről. Valami szerény kis játszótér volt ott. Elsétált arrafelé.- Óvatosan hajtsd azt a hintát - mondogatta a fiatal nő az egyik kisfiúnak, aki két társával egy pörgős hintán játszott. Ezeken a gyerekeken kívül még két kislány volt a játszótéren, ők a nő társaságában homokoztak.
