Irodalmi Szemle, 2005

2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - Szabómihály Gizella: „...ez az első itteni magyar tájszótár” - Gágyor József Tallósi szótár című kötetéről

Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005

ez az első itteni magyar táj szótár”

Gágyor József „ Tallósi szótár /-//”. című kötetéről

A laudáció az ünnepeltet köszöntő, érdemeit méltató beszéd, stílusa ennélfogva tárgyilagos ugyan, de emelkedett. Bizonyos vagyok abban, hogy a Szülőföld-díj odaítélését a Tallósi szótár megfelelő mélységű elemzése, szakavatott értékelése előzte meg, ezért engedjék meg, hogy eltekintsek a díjazott mindannyiunk előtt ismert munkásságának méltatásától, azonkívül szakítva a laudáció hagyományos - s amint említettem - tárgyilagosan emelkedett stílusával, tudatosan szubjektív és közvetlen legyek: arról szeretnék beszélni, milyen érzésekkel olvastam ezt a szótárt.

Milyen érzésekkel olvassa ezt a szótárt olyan nyelvész, aki nyelvjáráskutatással nem foglalkozik (tehát a munka tudományos színvonalát a szigorúan vett szakmai szempontok szerint értékelni sem tudja), viszont évek óta egyik kutatási témája a szlovákiai magyar nyelvhasználat? Éppen az említett okok miatt nem tudtam elfogulatlanul olvasni Gágyor József művét. Azért nem tudom nem elfogultan kezelni, mert egyrészt a szerző felfogásával a legmesszebbmenőkig egyetértek, másrészt pedig a szótár élvezetes olvasmány: példaanyaga olyannyira eleven és szemléletes, hogy még azt is magával ragadja, aki a távolságtartó elemzés céljával vette kezébe a kiadványt. A gyűjtés történetét és módszerét taglaló részben azt írja a szerző, hogy mintaként számára a Kiskanizsai szótár, illetve a Büssüi tájszótár szolgált. Nekem azonban egy irodalmi mű jutott az eszembe az olvasáskor: Temesi Ferenc Por című szótárregénye. Gágyor József természetesen nem kerekített hosz- szabb-rövidebb történetet a címszavakhoz, de azért olvasható itt a bodzapezsgő receptje, a táltoslegényről szóló hiedelem; a szerző röviden leírja a mendikálás, a legénykeresztelő szokásokat, hogyan zajlott a farsangi bál és a menyasszony beó- lálása, azaz beavatása, hogyan játszották a rikizést, mit jelent a bakterpénz, honnan ered a bimbaszik szó, milyen esemény volt a tűzoltótestület zászlajának felszentelése vagy mi motiválta például a Vasárnap utca, a Dögösmajor/Dögös vagy a Rajcsúr megnevezést - a példákat tovább sorolhatnám. A példamondatok itt nem csak azért vannak, hogy valamivel illusztrálni lehessen a címszót; a szótárban nincsenek A kutya ugat; Nyáron meleg van típusú mondatok. A szótárbeli mondatokat hús-vér emberek mondták és nem akárhol és akármikor, hanem Dél-Szlováki- ában és az utóbbi két-három évtizedben. Vörös Ottó, a kiadvány szakmai lektora azt írja az előszóban, hogy a példákból feltárulnak „a falu hétköznapjai, egészen a családok belső kommunikációjáig”, majd lejjebb: „A falu nyelvjárási monográfiáját szinte hiánytalanul meg lehetne írni adatai alapján”. Én azt mondanám, hogy a közelmúlt története s nemcsak a falué, hanem mindannyiunk élete tárul fel e szótár lapjain. A második világháborút követő csehországi deportálás emléke még ma is elevenen él az emlékezetben: „Mikor deportáltok minkét, akkor igén kemény tél vót. Dérkig érő hóba raktak ki bennünköt a vagonybú. ” Milyen pontos megfogalma