Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - Szarka László: „Sokfélék vagyunk, mi kutatók” - Gyurgyík László legújabb kötetéről
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005 a kezdeti 65:32 százalékos magyar-szlovák arányból fokozatosan 40:60 százalékra fordult át. Gyurgyík László szakmája szabályait betartva óvakodik minden harsány következtetéstől, de a nyelv- és nemzetiségváltás felerősödött egyirányúságát ő is többször hangsúlyozza. Az akkulturációs, amalgamációs, strukturális asszimilációs folyamatok következményeként egyre vegyesebb a terjedő régiók népességének etnikai karaktere. Ugyanakkor a származást, anyanyelvet, nyelvhasználatot, etnikai magatartásformákat tekintve a két póluson elhelyezkedő magyar és szlovák magközösségek etnikai egyneműsége is más és más. A „magyar póluson” egyre törékenyebb, változásra egyre készebb nyelvi kompetenciák, kulturális szokások, strukturális feltételek jelzik, milyen közeire kerülnek a vizsgált közösségek az identitásváltás felgyorsulásához vezető szakaszhoz. A megkérdezettek Nemzeti Hovatartozást Pozíciójának mérhetővé tétele érdekében Gyurgyík László az alábbi változókat vette figyelembe: nemzetiség, nyelvtudás, alapiskola és a házastárs nemzetisége. Az ezen mutatók szerint kiszámított értékek alapján a következő megállapítással foglalja össze idevágó elemzésének eredményeit: „Valamennyi generációban legtöbben a két póluson (az etnikai magban), legkevesebben a két mag közötti vegyes átmeneti interetnikai térben helyezkednek el. (...) Ugyanakkor a két magcsoport is belsőleg bizonyos mértékben differenciált. (...) A szlovák magcsoportot alkotók döntő többsége valamennyi változó vonatkozásában „maximális homogenitású” - amennyiben a másik nyelv ismeretének hiányát homogenitást növelő tényezőnek tekintjük -, a magyar magcsoportban elhelyezkedőknek viszont csak a töredékénél mutatható ki ilyen vonatkozásban „maximális homogenitás” (74.) Az asszomilációs folyamatok természetesen nem légüres térben, hanem - a- mint azt a szerző is hangsúlyozza - vérbő nemzetállami közegben, bonyolult társadalmi, szociális folyamatokkal összefonódva zajlanak. Az interetnikus egyensúlyhelyzet fenntartásában mindenekelőtt az anyanyelvi oktatás, a magyar nyelvű sajtó jórészt virtuális háttere mellett a gyakran elárvult helyi felekezeti, közművelődési intézmények jelentik a lehetséges ellensúlyokat. A nyelvi és kulturális kölcsönösség tájainkon régóta hiányzik, mi több olykorolykor nacionalista érvelésnek számít. Márpedig az egymás mellett élő nyelvek, kultúrák esetében ez kizárólagos térvesztése óhatatlanul is értékek elsorvadásával, elvesztésével jár. Ebbéli meggyőződésünket azonban eddig jószerivel indulatainkkal, politikai hegyibeszédekkel próbáltuk elhitetni a másik féllel. Gyurgyík László fehér könyvéből most már újfajta, elmélyült szakmai, alaposan adatolt szociológiai érveléssel is felhívhatjuk a figyelmet, itt nemzetek élnek, nyelvek, kultúrák fejlődnek, e- gyütt s nem egymás ellen. Ha hagyják, ha az érintettek és a hatalmak is úgy akarják. Gratulálok a szerzőnek az elvégzett munkához, a könyvhöz, a díjhoz, megköszönve a Kalligram Kiadó pártfogó jóindulatát a Mercurius könyvek gondozásában. Szarka László
