Irodalmi Szemle, 2005

2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - Tőzsér Árpád: Többrendszerű irodalom többrendszerű kritikája - Németh Zoltán kritikagyűjreményéről

Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005

Albert Camus elbeszéléskötete, viszont akkor vessük is el ezt a gondolatot.

Amikor Az árnyak kifűrkészése című elbeszélést olvastam, az Alfonz Knudsen életére és műveire vonatkozó adatokat, hirtelen végigfutott rajtam a hideg remegés, amely valószínűleg annak volt köszönhető, hogy a szöveg egy pontján rádöbbentem, mintegy belém hasított, életemből két teljes évet vett el az Alfonz Knudsen életrajzával, genealógiájával és műveivel folytatott kilátástalan küzdelem, amelynek több mint háromszáz oldalt szenteltem. De Gazdag József nem én vagyok, az a háromszáz oldal pedig nem a Kilátás az ezüstfenyőkre címet viseli, viszont akkor vessük is el ezt a gondolatot.

Mostanában úgyis a paralelepipedonok foglalkoztatnak. A térbe kivetülő paralelogrammák. A, nem a kör, ugyan már. A zárt síkidomok kora lejárt. Csak a rombusszal kell vigyázni. A rombusz kifürkészhetetlen. Ez az! Ezt akartam mondani. Ez a könyv egy rombusz, és innét folytatva az olvasást újra nagyszerű gondolatok nyomára bukkanhatunk.

Németh Zoltán

Többrendszerű irodalom többrendszerű kritikája

Németh Zoltán A széttartás alakzatai című kötetéről

1994-ben a Csipesszel a lángot című kritikagyűjtemény, amint az köztudott, tkp. a „Péterek” (Esterházy Péter, Nádas Péter, Balassa Péter stb.) utáni irodalmi i- dők újabb jelentős nemzedékének a felvonulása volt.

De rendkívüli esemény volt e könyv azért is, mert míg azt megelőzően a magyar irodalom új nemzedékei általában vers- és prózaantológiákban mutatkoztak be, ebben az emlékezetes „antológiában” a nyolcvanas és kilencvenes évek új irodalmi nemzedéke nem ön-corpusával, nem saját szövegeivel, hanem a kritikai recepciójával vonult föl. (Az irodalom megváltozott ön-tudatát, s talán azt az új irodalomközelítést jelezte ezzel, amely szerint az alkotás csak a kritikája, az értelmezése által létezik.)

Pontosan tíz évvel később, 2004-ben, azaz miután egy új irodalmi nemzedék fölnőtt, ez az újfajta kritikai-nemzedéki bemutatkozás megismétlődött, csakhogy míg a Csipesszel a lángot nagyszabású seregszemléjét huszonkilenc fiatal irodalomtudós és kritikus vezényelte le, addig ez a mostani eposzi enumeráció egyetlen ember műve.

A mű címe, amelyben a pompózus felvonulás megtörtént: A széttartás alakzatai, a szerzője pedig egy többnyire szerényen, szinte szégyenlősen mosolygó i- polybalogi fiatalember, pontosabban egy - műhelyeit, fórumait tekintve - most immár egyszerre pozsonyi, besztercebányai, budapesti, pécsi, szegedi, békéscsabai és tatabányai, kitűnő felkészültségű irodalomteoretikus: Németh Zoltán.

Hajói számolom, ez a mű a hetedik önálló kötete a fiatal írástudónak, de va