Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - Németh Zoltán: Rombuszkönyv - Gazdag József novelláiról
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005 tudniillik mintha minden irányból ellenőrizni próbálná szövegalakító módszereinek helyességét, ugyanazt a nyelvet több irányból is teszteli, ugyanannak a problémának és világmagyarázatnak az érvényességét más és más világokban is terheléspróbáknak veti alá. Ez pedig több, mint ígéretes. Németh Zoltán Rombuszkönyv Gazdag József Kilátás az ezüstfenyőkre című könyvéről „Mit legjobban fáj üzenni:/ hogy senki és semmi vagyunk” — írta ajánlásként az egyik általa dedikált kötetbe Gazdag József. Van egy másik szerző, aki viszont azt írta, hogy amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Túlzás lenne azt állítani, hogy Gazdag József 180 oldalon keresztül hallgat, és erre támaszkodva hallgatókönyvnek nevezni a Kilátás az ezüstfenyőkre című kötetet, viszont akkor vessük is el ezt a gondolatot. A Science fiction filmek egyik almüfajának narrációja azt meséli el, hogy a vad, durva, kegyetlen gép maszkja mögül hogyan bukkan elő az emberi, és hogyan válik ez a géplény az emberi érzelmekkel teli világ részévé. Gazdag József novelláinak főszereplői is ilyen géplények, akikről viszont emberi nevük ellenére sem derül ki, hogy emberek, inkább az derül ki, hogy zárt világukból nem lehetséges a kilépés, valamint oda nem lehetséges a belépés sem. De a Kilátás az ezüstfenyőkre című kötet nem Science fiction történetekből áll, viszont akkor vessük is el ezt a gondolatot. Bob Perelman Kína (Kínai porcelán?) című versének egyik lehetséges interpretációja abból indít, hogy a vers mintha különálló mondatai tulajdonképpen képaláírások lennének. Eszerint az értelmezési ajánlat szerint a papírszeletekre szabdalt mondatok töredékeinek távolsága kényszeríti rá a mechanikus magyarázat eszközére az értelmezőt. Gazdag József kötetében is egymásra kopírozódnak, egymás mellé kerülnek olyan történetek, amelyek összefüggései ezzel a perverz mechanikával magyarázhatók, ha magyarázni akarunk. De a Kilátás az ezüstfenyőkre című kötet nem Perelman Kína című verse, még csak nem is vers, viszont akkor vessük is el ezt a gondolatot. A dokumentumszerűség és a reáliák kapcsán idézhetnék egy másik szerzőt is, aki szerint „kiszolgáltatottak vagyunk az állítással szemben, kiszolgáltatottak vagyunk minden téren, s hinni akarunk a fogódzókban, melyekre kárhoztatva vagyunk, így higgyük el a szerző minden állítását, hiszen hitünkben erősít az meg”, de Gazdag József nem Talanion Alfonz, a Kilátás az ezüstfenyőkre nem dokumentumregény, viszont akkor vessük is el ezt a gondolatot. Albert Camus, aki Derrida szerint válogatott futballista volt, szintén olvasási támpontokat nyújthat a szöveg antropológiai horizontjainak feltárásában. De Gazdag József nem válogatott futballista, a Kilátás az ezüstfenyőkre pedig nem
