Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2005 - Duba Gyula: A költészet tragikus szépsége - Zs. Nagy Lajos élete és munkássága
Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2005 vazásra nem volt szükség. Németh Zoltán felvetette kételyét: kapjon-e a kuratóriumi tag díjat?! A közös vélemény: igen! Ellenkező esetben jelentős művek-életmű- vek maradnának elismerés nélkül. Az eddig kiosztott harmincnyolc díjból ő a negyedik díjazott kuratóriumi tag, az arány - úgy véljük - semmiképpen nem utalhat önkényes döntési gyakorlatra Szót ejtettem az irodalom csökkenő fontosságáról, tekintélyvesztéséről. Kommercionalizálódásával, melynek jórészt gazdasági okai vannak, mintha csökkenne etikai komolysága és gondolati mélysége, a szellemi kultúra általában mintha a felületesség és elsekélyesedés felé haladna! Az írott szó komolyságára kétségtelenül rátelepedett a vizuális kultúra, a médiák látványközpontúsága, rombolva a művészetek küldetéstudatát és felelősségérzetét. Annál jobb érzéssel állapíthatjuk meg, hogy irodalmunkban viszont a tényfeltáró gondolatok és elemző törekvések komoly fejlődését tapasztaljuk. Látványosan növekszik a tudományosság jelenléte a szociológiai, szociográfiai, történelmi, sőt politológiai alkotómunka. Ezen belül is különösen magyra értékelhetjük, s éppen irodalomközeliségük okán, a mind színvonalasabb tudományos-ismeretterjesztő műveket! Szerzőik közül Lacza Tihamér, Ozogány Ernő, Csáky Károly, Bödök Zsigmond és mások nevét említhetem, könyveik ma az egész magyar nyelvterületen sikeresek. Ennek okán is jó érzéssel nyugtázhatjuk eredményeit. Arról győznek meg, hogy írásbeliségünk mind regionális méreteiben, mind az egyre látványosabb és termékenyebb nemzeti integráció keretében megállja a helyét! A költészet tragikus szépsége * Zs. Nagy Lajos élete és munkássága Zs. Nagy Lajos lírája meggyőz, hogy a nagy költészet tragikusan születik, az igazán jó vers drámai sorsot tükröz. Ilyen versben a költő élete és költészete együtt van jelen. Ez a líra tartalmazza a hitelesítő valóság aranyfedezetét. Olyan szellemi erő része, amely eligazít a spirituális világ és a fiziológiai lét összefüggéseiben. Titkokat fogalmaz meg, ám pontosan és érthetően szól róluk, mélysége ellenére is áttetszőén tiszta, mint a forrásvíz. Ez azonban korántsem jelent valamiféle spontán egyszerűséget vagy közhelyes érthetőséget. Zs. Nagy versei bonyolultak és mély értelműek. Tragikus látása korai keletű, alig múlt huszonöt éves, amikor Temető című versében így látja halottak: „Dalolna is, de jaj, nincs torka már, / hajába tépne - nincs keze.” Az Anyám címűben kérdezi „Anyám, tarlókon nőtt virág, /mikor hull már könnyed? ”, amikor, folytatja „a szíved mélyén legbelül / vert angyalok zokognak. ” Az Apám című versének egyik lírai képe: „Szemében könnycsepp nem terem: /nem ér hozzá a bánat. ” A költő tisztán és fájdalomra képesen indult egykor, érzékenyen, a- mely évtizedek élményei során, mintegy a személyes sors pörölycsapásainak a ré
