Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Csordás János: Jönnek az oroszok (novella)
Jönnek az oroszok az oroszok átvonultak Tornaiján, Rimaszombat felé tartanak. Delics Irma ezt megtudván annyit mondott, hogy Májt jó a csekkünkbe lőnek! Irma süketnémának született, kitűnően olvasott szájról, a maga módján megtanult eléggé érthetően beszélni. Mivel nem hallott, a hangerejét nem szabályozhatta, ennélfogva néha olybá tűnt, mintha kiabálna. Anyám rám nézett, s annyit mondott, Janika, megyünk a főtérre! Inkább apámért aggódott, aki a főtéri borbélyműhelyben dolgozott, de a kíváncsiság is vezethette, akárcsak engem... Orosz katonákat csak filmen láttam. Anyám nem hitt abban, amiben Andrik Eta, hogy esetleg háború lesz, bármit gondolt, egyetlen szóval sem kommentálta a történéseket, inkább figyelt és tájékozódott, s legfőképpen ügyelt rám. Annak ajelentőségét, hogy jönnek az oroszok, nem fogtam fel. Maga az esemény nem nagyon érdekelt, számomra ennél sokkalta fontosabb hétköznapi teendők foglalkoztattak, kötöttek le vagy hoztak izgalomba, mint például a biciklizés, találkozás a barátaimmal, egy remek kalandregény elolvasása, egy mozifilm megtekintése, egy utazás vagy akármi, ami a gondtalan szórakozásomat biztosította; vagyis olyan teendők, melyeknek jómagam vagyok a kitalálója és kezdeményezője, melyek az énemből fakadnak és jószerivel tőlem függenek. Bizonyos szempontból maga az a tény, hogy egy idegen ország idegen hadserege tankostul vonul Rimaszombat felé, szerfölött izgalmasnak tűnt - de tőlem függetlennek. Ily módon csupán szemlélője akartam lenni az eseménynek. Valami titkon azt súgta, látnom kell az oroszokat - vagy ahogyan sokan emlegették őket: a muszkákat -, ha már az iskolában annyit beszéltek róluk és könyvekben, filmekben megelevenített hőstetteikről... Az utcára lépve észrevettük, hogy a Szunyái család: apa, anya és a három lány indulásra készen áll. Jöttek Bódiék: Marika és az anyja, a Habán lányok: Kati, Poci és Béla, Kati férje. A Sereg előtt elhaladva azt tapasztaltuk, hogy nagy a csend, nincs az a megszokott mozgás a belterületen, az ittlakók nem mutatkoznak. Mire kiértünk a Tamásfalvai utcából a főtér sarkára - az utcán mindenki egy irányba ment -, meglepetten tapasztaltam, hogy tele a tér emberekkel, a Losonci utca felé vezető rész mindkét oldalán ácsorognak, alig akad szabad hely a nézelődésre. Az épületek erkélyein az ottlakók ácsorogtak vagy ide-oda jártak az erkélyről, az ablakokban könyököltek az emberek, az üzletesek, akik nem csuktak be, a bejáratban tartózkodtak. Rimaszombat lakossága kivonult a főtérre és a városon átvezető főutcára, egymással beszédbe elegyedve várakozott, várta az egykoron felszabadítónak kinevezett szovjet hadsereget, amely 1968. augusztus 21-én újra beözönlött Csehszlovákiába. A hétköznapi járműforgalom megbénult, a személygépkocsi-tulajdonosok autójukat elvitték az oroszok útjából, a főtéren a főútvonal mentén a megszokottnál kevesebb jármű parkolt. Nekünk a tanonciskola sarkánál maradt hely, ott álltunk le - miután anyám-
