Irodalmi Szemle, 2005
2005/7 - Tóth Elemér versei (Szárnyalni kell..., Tavaszi varázs, Megkésett vallomás)
Tóth Elemér versei Megölte a sárkányt, magát megváltotta, jaj, de a mi lelkünk visszahullt a porba. III Göcsörtös világ szegült veled szembe, de te kiléptél belőle örökre. Hívott a tenger, s vitt, vitt a féktelen, a folyton-folyvást mocorgó értelem. Tüzelt az ég, dühöngött, menni kellett, verset keresni, párizsi szerelmet. Mentél, az utak pergőtűzben álltak, szarvadra hánytad mind a cimborákat. Nem kegyelmeztél senkinek; merészen járod utadat azóta is fényben, s hatalmas távok feszülnek közöttünk. A gátakat tán sikerül letörnünk... Hagyd a világot, testvér, mért pereskedsz?! Gyere közelebb hozzánk, emberekhez! Tavaszi varázs Tavasszal történt, májusban talán, hogy rám nevetett az a barna lány. A szeme tüzes napként ragyogott, szívembe máglyás vágyakat lopott. A kacagása virágot vetett mindenre. Igen! Szomorú, veszett magányomat messzire űzte már, hisz úgy csapongott, mint egy szép madár. Tavasszal történt. A hold nagy, ezüst tallérként ragyog most is mindenütt, s lágy, puha csókkal kicsi szád itat.
