Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - FÓRUM - Mérföldkövek IX. - Csanda Gábor: A háborús évek tükröződése a szlovákiai magyar irodalomban (előadás)
FÓRUM polgári tőke a szovjet haderő mellé állt, s hatalmas hátországával erőt vett a nácizmuson. Az 1944-45-ös végkifejletről már az én emlékezetem is őrzi a képsorokat, nyolc-kilenc éves voltam, amikor a magyar, a német, a román és a szovjet hadak ki-, be- és átvonultak ungi és zempléni falvainkon, s ágyúztak, bombáztak és katyusáz- tak bennünket. Mi, magyarok a második világháborúból sem maradhattunk ki. Katonáinkat a keleti hadszíntérre szállították, de felszerelésük és fegyverzetük bűnösen hiányos volt. A versailles-i és a trianoni béke megtiltotta, hogy a vesztesek hadsereget tartsanak, s mire Horthyék fegyverkezni kezdtek, már késő volt; a sebtében kiépített nemzeti haderő legfeljebb önvédelemre lett volna elegendő. Amit a magyar diplomácia (az elégséges ész) 1938-tól az utódállamok magyarlakta területeinek visszaszerzésében elért, azt a hadsereg (az elégtelen ököl) elveszítette. Tudjuk, emberben, anyagban, lelki és szellemi értékekben, kultúrában és modem civilizációban mindent elveszített. Elvesztettük Európát; szomszédaink, a dédelgetett utódállamok nemkülönben. A versenyképtelenné vált szovjet diktatúra rendszere összeroppant, s Nyugat- Európa ezzel nyerte meg, ötvenöt évvel 1945 után a második világháborút. Általa visz- szaigazodhatunk Nyugat-Európához, ahova honalapításunk óta tartoztunk. Nagy esély ez számunkra, mert egy remélhető hosszú távon minden nemzetközi feszültséget a közös gazdaság, piac, kultúra és hadsereg intézményrendszerével képes megoldani. Az Európai Unió belátható időre biztosan kizárja a kontinens belső háborúját, azért is hozták létre, s a magyar növekedés, ha az országot jól fogják kormányozni, hosszú távon biztosított. Egyelőre elszalasztott esélyeket lát az ember, a reményt viszont nem adja föl. A szörnyű, a borzalmas, gyilkos, két forró és egy hideg világháborús évszázad u- tán, a XXL század első éveiben ez éltet bennünket. CSANDA GÁBOR A háborús évek tükröződése a szlovákiai magyar irodalomban Problémafelvázoló és kérdéskijelölő jellegéből adódóan e rövid dolgozat nem vállalkozik arra, hogy bármilyen mértékben is taglalja a címben foglalt tárgykört, mindössze ráirányítja - legalábbis szándékai szerint - a figyelmet néhány olyan kérdésre, melyek e tárgykörben az irodalomról való gondolkodást és az irodalomtörténeti jellegű kutatást segíthetik. Ugyanezért a dolgozat a téma kulcsfogalmainak tisztázásától is igyekszik eltekinteni, noha a címben szereplő kifejezéseket használva kénytelen-kelletlen mégis szembenéz az ezzel kapcsolatos foglalkozás szükségességével. A tematikai bontás és az óhatatlanul katalogizálónak minősíthető szemlélet esetleges szárazságát a vonatkozó irodalomból vett szemelvényekkel igyekszik élmény szerűbbé tenni.
