Irodalmi Szemle, 2005

2005/6 - FÓRUM - Mérföldkövek IX. - Koncsol László: Visszaigazodhatunk Nyugat-Európához... (előadás)

FÓRUM

tov, Tolsztoj stb. a Kaukázus megkaparintásáért, a csecsenek és szomszédaik ellen harcolt, s ez üt most vissza Oroszországra.

A gyarmat a domínium részére négyes hasznot hajt: nyersanyagforrás, olcsó munkaerő, rabszolgatermő biológiai óriásüzem és tömegárupiac. Az első gyarmatszerző roham nyertesei gyarmataik vérét szíva növelték hatalmasra gazdagságukat. Ha például Nagy-Britannia saját területén, a szigeteken marad, s nem válik egész földrészek urává, önerőből csak XX. sz. eleji gazdagságának elenyésző töredékét tudta volna kifejleszteni. A mai Európa többi vezető s a kontinens belső, közössé szervezett piacait uraló állama nemkülönben. Gazdagok, de ha a pompázatos díszletek mögé nézek, látom a kiirtott népeket, nyelveket, kultúrákat és civilizációkat, kifosztott természeti környezetüket, a kiirtott erdőket és állatokat s a feneketlen, fölszámolhatatlan nyomort, amit létrehoztak, s kivonulván vagy kiveretvén maguk mögött hagytak.

Nem biztos, hogy a gyarmattartók és a kolonizálásból kimaradt ipari országok között feltétlenül európai háborúnak kellett 1914-ben kirobbannia, de ami történt, az adott viszonyok, lehetőségek, szigorú meghatározottságok és gondolkodásmód rugói szerint zajlott le. A német, az osztrák-magyar és a teljes nemzeti egység küszöbére ért olasz ipar, mezőgazdaság és kereskedelem további nyersanyagokat és piacokat igényelt, s ki akart tömi határai közül. Az addigi történelem logikáját követve gyarmatokat követelt, illetve hódítani akart birtokosaiktól, hogy a rablók megrablá- sával szerezze meg az aranytojást tojó tyúkokat, s teremtse elő a gazdasági növekedés lehetőségét.

Kétségbeesett és eleve rossz döntés volt; egy háború végkifejletét lehetetlen kiszámítani. Gondoljunk csak Koreára, Vietnamra, Afganisztánra, Irakra: magabiztos szuperhatalmakat szégyenít meg egy-egy függetlenségét bármi áron megvédeni kész kis, viszonylag szegény nemzet. A központi hatalmak számos tényezőt rosszul mértek föl; az ember így utólag nem is érti a németek elvakultságát. Az ész kontrollja nélkül eleresztett ökölcsapásukba csak belebukniuk lehetett. Velük bukott, mint tudjuk, a Monarchia, s benne mi, magyarok, józan ésszel megmagyarázhatatlanul a legnagyobbat. A gáncsot főleg a csehek és a franciák vetették nekünk, nagy- és kis- hatalmi érdekük szerint.

Trianon után érdekes volt látni, miként lobbanhat föl egy-két év alatt egy hazára lelt kis nemzet imperializmusa. Állami életüket a csehek mindjárt 1919-ben hódítással és felső-magyarországi területek gyarmatosításával kezdték, bizonyítva, hogy valószínűleg nincs nemzet és ország, amely egy-egy kínálkozó alkalmat kihasználva ne akarna területeket rabolni és népeket leigázni. A Kisantant államai gyarmattartó szövetségeseiket utánozták.

A második világháború részben a békekötések revíziójáért, részben az első nagy háború változatlan céljaiért folyt, de három társadalompolitikai berendezkedés- ideológia - is harcolt benne. Adva volt a gyarmattartó atlanti demokráciák tőkés koalíciója, vele szemben a háborús romokon mérges virágokat hajtó olasz és német fasizmus és harmadik erőként a bolsevizmus. Acélkolosszusok robbantak egymásba, a tömeggyilkos barna és a szintén tömeggyilkos vörös diktatúra. A demokratikus