Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Táj hazalélektan
Tájhazalélektan bán20 saját sorsának ehhez kötődő fontos fölismerése foglaltatik: „Mint »nyugat-eu- rópai« ember kerültem Érsekújvárra, német és francia irodalmi szaktanulmányok, németországi, svájci tartózkodás volt közvetlen mögöttem, és Franciaországban töltöttem szünidőimet. Gyermekkoromat és serdülő ifjúságomat Pozsony táji és szellemi körében éltem le, így a legnyugatibb magyar város fiaként érkeztem a kisalföldi magyar parasztvárosba. Sokszor kérdezték pozsonyi ismerőseim, hogy lehet ezt a poros, kietlen »fészket« kibírni, viszont önmagamban az első hónapoktól kezdve be kellett vallanom, hogy valami egészen sajátos talajosságot érzek Érsekújvár fiaiban, valahogyan jólesik közöttük megállapodnom, mintha a tisztán eszmei magyarságom itt gyökereket verne és lassanként a hazafias szólamok mögött megjelennék a népi valóság. Különösen a fiatalokban lehetett ezt a talajosságot szépen megfigyelni.” Ennek a cikknek az apropóját az adta, hogy Krammer „az igazi cselekedtető iskolá”-t igyekezett népszerűsíteni, amelyben a helyi szintre lebontott tantervet a „talajország” sajátosságaira építve dolgozzák ki, amelyik tehát megismerteti „a táj és a benne élő nép szellemi és érzelmi gazdagságát”. A távla- tosabb megfontolás pedig az, hogy Érsekújvár fejlesztésében a szervességre kell törekedni; a „parasztmetropolisz”-szal párhuzamba állított Szeged a század elején nem így épült föl, a nagyvárossá válás nem a régi településben rejlő lehetőségeket bontotta ki, fejlesztette tovább. (Krammer ennek bizonyítékaként Bálint Sándor, a nagy szegedi néprajztudós véleményére utal.) Rokona e cikknek egy másik szálon a Miért felelős a francia iskola című írása;21 ebben a francia katolikusok kiadvány- sorozatának első darabját ismerteti, mely azt kutatja - „nem annyira bírálat és fe- lelősségrevonás, mint inkább [...] pozitív nevelői elvek megfogalmazása által” hogy milyen negatív szerepe lehetett a két világháború közötti oktatási rendszernek a nagy összeomlás, a német megszállás előkészítésében. A tudáshalmozás, a túlterheltség, az életközösség hiánya, a csak absztrakciókban való gondolkodás mind elősoroltatnak a francia könyvben a bukás okai között; viszont „Az annyira hiányzó művészeti nevelés sokat segíthet azon a bajon, hogy iskoláink megtanítanak írni és beszélni, de nem tanítanak meg látni és hallani.” Visszatérve röviden a háborús mítoszok, a nácizmus megítéléséhez: 1942- es érsekújvári előadásában Krammer a krisztusi törvényt fogadta el és változatlanul Spranger főművéből vette a mércét.22 Bizonyára nem függetlenül ezektől az elvektől, 1944. novemberében a német biztonsági erők székesfehérvári parancsnoksága más érsekújvári értelmiségiek mellett az ő letartóztatását is „megrendelte” az újvári rendőrségtől.23 A szlovákiai magyaroknak a második világháború utáni diszkriminációja idején Krammer Budapesten - minisztériumi feladatként - az áttelepített gyermekek nevelésének szervezésével kapcsolatos feladatokat vállalt; a Szlovákiából elűzött magyarság ottani lapjának, az Új Otthonnak a munkájából is főként erről szóló cikkekkel vette ki a részét.24 Befejezésül mégsem ebből idézek, hanem egy olyan írásából, amelyben az európai nézőpont is közvetlenül érvényesül. 1947-ben az
