Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Táj hazalélektan
Filep Tamás Gusztáv Eötvös Kollégium francia vendégdiákjaival - leendő tudósokkal - látogattak el Pitvarosra és környékére; a három franciát ő kísérte „a lakosságcsere körüli problémák egyik gyújtópontjában”. Előbb az iskolába, aztán az egyik Szlovákiából áttelepített magyar, majd egy Pitvaroson maradó, végül egy áttelepülni készülő szlovák családhoz látogattak el. Az áttelepített magyar gyerekek addig számukra ismeretlen szempontokkal lepik meg a nyugati vendégeket: Hogy tetszik nektek az új otthonotokban, megszoktatok-e már? - kérdezik rajtam át a franciák.- Nem lehet megszokni - mondja a kisfiú —, hiszen Gútán ott volt a Vágduna, abban fürödtünk egész nap, itt meg nincsen semmi víz. Ez a válasz megint fejbe kólint. A franciák egymás között heves párbeszédben vitatják meg, milyen nehéz a víz menti embereknek víz nélküli tájra kerülni, mennyire nem lehet népeket egyszerűen csak »átültetni«. Ezt a megállapításukat nemsokára számok is beszédesen igazolják. Bepillantunk a telepítési hivatalba s ott némi kis tájékoztatást kértünk a birtokmegoszlásról. A legfeltűnőbb adat, hogy a gútaiaknak régi otthonukban mennyi legelőjük volt, itt pedig éppen az nincsen. Tekintve, hogy franciáim közül egyik tájföldrajzzal, a másik közgazdasággal foglalkozik, rögtön felmérik, mit jelent ez az állattenyésztés szempontjából...” Mennyire más a két csoport helyzete, töpreng Krammer: az önként áttelepülők ü- gye főképpen technikai probléma, akit viszont kényszerítettek arra, hogy elhagyja szülőföldjét, egyszerűen „kitépték a tájból.” A franciák ellátogatnak az útnak induló szlovák családhoz is. A családfő szerint „... odaát otthon lesznek, hiszen őseik Jolsváról jöttek, no meg aztán az anyanyelvükhöz is ragaszkodnak, az ifjúságnak is érvényesülés kell a szlovák életben, szóval mennek... Amikor az anyanyelvhez való ragaszkodását emlegeti, az egyik francia csendesen megjegyzi: De hiszen mindezt szlovákul mondja, így az anyanyelvét itt is megtartotta... Igen, igen, de a- zért mégis más lesz ott, hajtogatja az áttelepülésre jelentkezett gazda.”25 A tájhaza „fölépítésének” koncepciója és a nyugat-európai kultúra, főként a tudomány eredményeivel való fölvértezettség, a párhuzamos szempontok együttes érvényesítése - ezeket volna a legfontosabb megvizsgálni Krammer szlovenszkói pályaszakaszából. Leendő monográfusának e korszak kapcsán főként az ezekre utaló dokumentumokban kell majd elmélyülnie. Akkor is, ha Krammernek az 1950-es évektől 1973-as haláláig alig nyílt alkalma arra, hogy továbbírja azt, amit erről korábban mondott. 1948 utáni teljesítményeinek mérlegre tétele pedig budapesti tanítványaira vár. JEGYZETEK ' így például amikor a kilencvenes évek elején Peéry Rezső életművének háromkötetes válogatását készítettük, Tóth Lászlóval folyóiratok tucatjait és több napilapot kellett átböngésznünk, hogy összemásoltathassuk azt az anyagot, amely munkánk alapját képezte, s részben ugyanígy jártunk el G. Kovács Lászlóval Szvatkó Pál kötetének összeállításánál is.
