Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Táj hazalélektan
Tájhazalélektan szükségességét és lehetőségeit, illetve a „speciálisan szlovenszkói magyar pedagógiai elmélet problémáját” tárgyalja, a társadalomtudományok és a pszichológia eredményeinek alkalmazására buzdít, főként a nevelés, nem pedig az oktatás terén, a vizsgálandó tényezők - a nevelő, a tanuló, a csoport, az iskola és a tananyag - elkülönítésével, méghozzá utalva a feladatok területi szintre való lebontásának elengedhetetlen voltára. Egyébként Krammer már két évvel korábban is a helyi szociológiai tényezőknek a nevelésben való fölhasználhatóságáról beszélt a rádióban, konkrétan arról, hogy Érsekújvárban mennyire fontos a parasztéletforma tanulmányozása.13 Maga sem futamodott meg a helyi feladatok elől: 1936-ban őt választják meg a végre megalakuló érsekújvári Járási Közművelődési Testület elnökévé, amelyen belül rövidesen fölállítják az aktívan működő gyermekvédelmi osztályt, s maga Krammer például a középiskolai menza és internátus ügyében ír cikket az Érsekújvár és Vidéke című hetilapba. Az első kisebbségi korszak végéig publikált dolgozatai közül csak néhány fontosabbra szeretnék utalni - ezeket részletesebben tárgyaltam a föntebb említett hosszabb tanulmányban —, így a szakpedagógiai dolgozatai közül A modern nevelésről14 és A modern pedagógia gyakorlati kérdései15 című, eredetileg előadásszövegként elhangzott programadó, a legfrisebb szakirodalomra épülő tanulmányokra, amelyek a nevelés és az oktatás közötti szakadékról, a „mechanikus tudáshalmozás” rossz koncepciójáról, a „konkrét, egyéni lélek”-re irányuló pedagógusi érdeklődés nélkülözhetetlenségéről, „a pedagógiai szituáció” ismeretének szükségességéről szólnak, s amelyekben a szerző a „tudásreprodukálássá” vált oktatás ellen érvel. Ismerteti bennük a pedagógiában alkalmazandó lélektani segédtudományokat, a vitaiizmus és a szellemtörténet hasznosítható eredményeit, és Eduard Spranger korszakos jelentőségű Lebensformen]e alapján elhatárolja a serdülőkor különböző szakaszait, majd taglalja a szakirodalomnak a középiskola válságára utaló téziseit. (Tételesen így adja meg a szakmai munka alapfeltételeit: „a modem nevelés két alapkövetelménye: 1. pedagógiai téren: életkorhoz alkalmazott, az életritmust tiszteletben tartó lélekformálás; 2. didaktikai téren: cselekvő tanítás, azaz a tanulók öntevékenységén át az igazi megértés lehetővé tétele.” E helyütt nincs mód az eredetiben jóval szabatosabban, részletesebben kifejtett tézisek tüzetesebb taglalására - másrészt még mindig nem mondtam le arról, hogy egyszer e tanulmányok kötetbe gyűjtve is megjelenhetnek —, csak arra utalnék röviden, hogy Krammer figyelmeztetett rá: egyes ideológiai csoportok a modern szakirodalom segítségével, a fiatalok természetes igazságérzetét - a serdülők fő jellemvonásai ugyanis az igazságszeretet, az igazságérzet, a szociális lelkiismeret - kihasználva, de az agresszió beléjük oltásával szélsőséges eszmék rohamcsapatait képezhetik ki az európai ifjúsági mozgalmak résztvevőiből. Egyetlen konkrét, aktuális szempontját emelném ki még e tanulmányoknak, ez pedig a Pályaválasztási Tanácsadók megszervezésére vonatkozik; tekintettel a kisebbség kicsiny lélekszámára, „tulajdonképpen minden egyes felnövekedő gyermekről tudnunk kellene, minden elhe
