Irodalmi Szemle, 2005

2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - Antalík József versei (De profundis, Romos oltár, Be nem vallom)

Antalík József versei

De profundis

Uram, hallgassd könyörgésem, Kérlek, megtört, figyelj engem! Ne szállj perbe Te szolgáddal, Mélyből, aki Hozzád szólal.

Göröngyös út végét járom, Eltűntek már vágy és álom. Sötétségbe vetem ágyam,

Gyűlölt sírba rejtem házam.

Sírom mélyén békét lelek,

Testhez láncolt, gyarló lélek. Testem porlad, láncom lehull, Lelkem szabad, útnak indul.

Nyújtsad kezed, ne bolyongjam, Megtaláljam Hozzád utam! Altallépve időt, teret,

Végtelenben Tiéd legyek!

Romos oltár

Soha, szívem, ó, soha már,

Sosem leszel mindenségem. Napom egykor, most tört sugár, Üdvöm s átkom nem vagy nékem.

Minden álmom elsodort ár, Jéghideg vagy, érzem régen. Szerelmed csak romos oltár, Összedűlt már, észrevétlen’.