Irodalmi Szemle, 2005

2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - Antalík József versei (De profundis, Romos oltár, Be nem vallom)

Antalík József versei

Vén koromra elvesztettem,

Szívem lázban, eszem rímben. Istenem, ezt mint tehettem,

Végzetem lesz szívgyötrelmem?

Józan ész lép most helyedre,

Hogy a fejem rendbe szedje.

Ne maradjon már a rabja,

Hamvadó tűz csonkdarabja.

Időm lejár, üt az órám,

Gyűlölt halál vár már reám.

S mi él túl, ha testem már por?

Egy vers, egy rím vagy csak egy sor...

Be nem vallom

Be nem vallom magam előtt,

Hogy még mindig szeretem őt.

De ha kérdik - semmi bajom,

Róla senki sose tudjon.

Akárhogy is fáj szívemnek,

Elmúlt minden, nem szeretlek.

És most hogyan? Hivalkodjam Lépten-nyomon bánatommal?

Rejtegetve fájdalmamat Epekedjek még utánad?

Feledjek el minden percet,

Amely reád emlékeztet?

Féltve őrzöm, takargatom Álomüző, fájó titkom.

Elsuttogom gyűrt párnámnak, Álomtalan, Téged várlak.