Irodalmi Szemle, 2005

2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - L. Erdélyi Margit: Az Éden kristályfái (tanulmány)

Az Éden kristályfái

megnyilvánulásai a cselekménysorban biztosítják a kontrasztfeszültségeket, amelyek nem csupán emocionális, hanem mentális szinten is intenzíven hatnak a befogadóra.

A darab kisszámú alakrendszere is sejteti a dráma-beszéd várhatóan eltúlzott bőségét. Éva, Ádám, Káin, Ábel, Arabella s az Úr hangja nevekre kötődik a dráma szövege. A három felvonásba - a poétikai szépséggel megfogalmazott - három ,jajkiáltásba” szerkesztett dráma arányosan struktúrálja a nyelvi formációk anyagát. Az instrukciók száma és terjedelme igen visszafogott. A felvonások kezdetén rendszeresen megkapjuk az információkat a drámai szituációk és akciók vonatkozó színtereire nézve. Mintegy lírai helyzetjelentésben láthatjuk a kezdő színt, amely egy trópusi táj, trópusi hangulattal, hatalmas áldozati oltárral, tövében véres kővel s a kunyhójából kilépő első szereplővel, Ábellel. Sütő András ironikus közbeszólása már kódértékű ezekben az eligazító mondatokban is: „Csönd, madárhang, a tenger lélegzete, s felhőtlen ég, hogy aki megérdemli, láthassa az Istent.”(7.) A csendet hamarosan oroszlánhang, mennydörgés töri meg, azaz haragszik az Isten. Ábel áldást kérő, könyörgő imába fog, majd a mellé térdeplő Káin igazságokat és tényeket „imádkozik” Isten szemébe. Retorikai, stilisztikai szempontból következetesen kauzális tartalmú, hasonlatokkal megtűzdelt, fokozással, kontrasztokkal, metaforákkal dúsított kérdései máris konstituálják lázadását, nyugtalanságát Isten magatartása miatt:

Miért töröd össze belenyugvásunk szándékát is, mint a cserépedényt?- Miért teszed próbára naponként, óránként, percenként hűségünket?- Avagy nem a szeretet jegyében teremtettél minket?... Miért vagy hát örökkön haragos?

Eget, földet, óceánokat és csodás lényeket alkottál, mosoly helyett mégis rosszalló pillantást vetsz saját művedre. Megbántad, Uram, amit cselekedtél? Anyánk, apánk bűne miatt a fiákból is kiábrándultál? Narancsligeteimet a földre botoltad, szőlőmet jégeső pusztítja, búzaföldemre a tengert uszítod, és ha elunod játékaidat, sáskahadat eregetsz ránk az ujjaid közül...?” (8.)

Káin bocsánatkérése után kitisztul az ég, ezzel is demonstrálja erejét és elvárását a hatalom. „Az Éden ostromáról is le kellene mondanod már” - figyelmezteti őt Ábel.

„Arról nem mondok le. Látni akarom, látni fogom az elvesztett Paradicsomunkat - belülről. Az Éden illata kiszívja belőled a félelem érzését, az Éden Fájának tövében még tej, méz, bor és olaj folyik a négy szurokfolyóból...”

A falakon kívül az áldás átokká válik. Mi okból? Mi céllal? (...)- Tiltott gyümölcs. A kinyílt csipáé, az esetleges beleszólásé, valahol valamibe, valamiért, ami nem kedvére való (...).- Minek alkotott olyan gyümölcsöt, ha nem volt szabad hozzányúlni? S a tiltott almával miért ébresztette föl bennünk a Vágyat, mikor az oly rettentő bűn szemében?” (9-12.)