Irodalmi Szemle, 2005

2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - L. Erdélyi Margit: Az Éden kristályfái (tanulmány)

L. Erdélyi Margit

után elengedhetetlen a vezeklése, a magában hordozandó fájdalom. „Én jó testvérem. Nem akartalak megölni. A szándékainkat szerettem volna közös ágba fonni. Azt akartam: együtt pereljük vissza jogos tulajdonunkat, Hebron völgyének illatát, az Éden kristályfáit. Egymásnak létrafokai lehettünk volna a nagy falak alatt. Nem akartalak sohase megölni. Nem akartalak. Miért nem döfted szívembe a dárdát?”(91.)

Ha a középpontos drámamodellhez soroljuk be a Káin és Ábelt, sok tekintetben megfelel e műfaj elvárásainak is. A dráma középpontjában ugyanis egy eszme, egy idea áll: az Isten világa, az Édennek nevezett illuzórikus cél, amelyhez minden drámabeli alak sajátosan viszonyul. Van, aki a megtapasztalt múlt tartozékaként sóvárogja vissza, s inkább csak emlékképnek tartogatja az elveszett Paradicsomot, visszaszerzésében már alig vagy végképp nem hisz (Ádám, Éva). Leginkább a szavak, a beszéd mentén fejtik ki elkülönböző összetett viszonyulásukat, hiszen egyikük a megcsalatkozott férfi féltékenységével, irracionális, emotív hozzáállásával, alkoholba fojtott bánatában, gyűlölködve emlegeti a kiűzetést megelőző életüket, másikuk a Kígyónak (Szamáelnek) elcsábulva, múlt s jelen összebékíté- sével próbálkozik, hogy anyaként fiai jövőjét alapozza.

Ábel nevének jelentése: „Szomorúság”. Istennek rendszeresen bemutatott áldozataival enyhíti félelmét, rettegését azért, hogy életben maradhasson, hogy kegyeltje, szolgája lehessen a legfőbb hatalomnak. A bibliai allúzióval együtt is erős paradoxon, hogy eszközei: az aranycsészék, a véres kő, a kés a priori a gyilkolást, a vérontást asszociálják az olvasóban. Áldozatai kezdetben legkövérebb juhai, legszebb állatai, végül a vélt/valós Isten-akarat miatt Arabella következne.

Káin nevének jelentése: „Búzakalász”. Az ábeli bűnt akadályozza meg saját bűnével kiváltva, amikor a véres kővel megöli testvérét. Káin tettével áttételesen lázad Isten képtelen elvárásai, igazságtalanságai ellen, nem tud hízelegni annak a hatalomnak, amely szolgálatába vette testvére minden rezdülését, lázad szülei miatt, a kiűzetés miatt, a jelen állapot ellen, lázad az Éva elbeszéléseiből megismert Édenért, annak kristályfáiért és illatáért mindaddig, míg Éva meg nem erősíti abban a meggyőződésben, hogy: „Az Éden kristályfái bennünk vannak”.(78.) Káin e- gész drámabeli magatartása a felemelt fejű embert, az önerőből emelkedni akaró embert asszociálja, aki távoli csillagról ideszakadt társsal, Arabellával kívánja folytatni az életet, s jövőt akar teremteni.

Arabellát az Úr küldte egy csillagról a földre. Szépségénél csak a tudatlansága nagyobb, jellemzi őt Éva, aki főnixmadárnak őrizné meg, sejtve párválasztása tragikus következményét. Arabella nem tud dönteni: Ábel vagy Káin legyen-e a párja. Ábel arca szelíd, tekintete mint a gazelláé, Káin fejtartása az oroszlánkölyö- ké - külseje alapján mindkettő tetszik a csillaglánynak. Miután Ábelt választja, s megismeri valamelyest, máris csalódik.

Az alakoknak a középpontra vonatkozó viszonyulását, s az interperszonális viszonyulásokat12 a dialógusok/a monológok egyaránt felmutatják. A karakterek