Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - L. Erdélyi Margit: Az Éden kristályfái (tanulmány)
L. Erdélyi Margit hát nem a Kolhaas- és Szervét-drámák hagyományosan értelmezett tragikumértékeit viszi tovább, hanem - mondhatni - a megreformált esztétikai minőségekkel; a paradoxon, az irónia, a vágy leírásának megerősített jelenlétével, s a szándékok szituációba helyezésével a posztmodern gondolkodás felé tesz egy-egy lépést.9 Maga az alapvető élettény: Ábel megölése, a cselekmény során véghez vitt ellentettek, negatív magatartások, Ábelnek Káinra vonatkozó megölési kísérletei, Arabella szándékolt feláldozása a tragikum értékszféráit viszik tovább. Sütő András kitűnő leleménnyel oldja meg a drámabeli értékváltás nagy kérdését: a Káin- bélyeg feloldását, hiszen a katartikus élményt nála - a Bibliával ellentétben - Ábel elmarasztalása s Káin elfogadása/elfogadtatása evokálja. Lássuk az egyik vonatkozó dialógust: „Káin: a félelem nem szövetség. Ábel: a hűség nem félelem. Káin: a rettegés: csupa hűség. Ábel: az alázat nem félelem. Káin: az alázat: gyalázat.”(18.)'° A káini utolsó mondat előfeltételezi a lázadás, a küzdés, az emberi méltóság győzelmének megcélzását, s végső soron az ember jogát az alkotásra, a teremtésre. A főhős eszmerendszerének egyértelmű győzelme azonban erejét veszti a dráma végén, miután megöli testvérét, még ha körülmények diktálta helyzetben is, még ha látszólag valamely igazságtétel jegyében is. A vitadráma műfaji szempontból a hitvitázó drámák rokona. Tartalma mindig is az ellentétes eszmék és elvek ütköztetése, olyan történelmi, filozófiai, hittudományi kérdések megvitatása a témája, amelyek az emberi kommunikáció síkján drámabeli viszonyrendszerbe ágyazhatok. Tárgya lehet közérdekű: a hit, a politikai meggyőződés, valamely szellemi érték megvitatása, ugyanakkor a magánéleti kapcsolatok (szerelmi érzés, baráti rivalizálás) ellentétezett manifesztációja. Ezek rendszerint azonos vagy eltérő hatalmi/morális pozícióban lévő távolodások, közeledések, amikor is a drámaszöveg nem az akciókat, nem a cselekvést tartja elsődlegesnek, hanem a retorikai-stilisztikai kivitelezést: a beszédet, a dikciót. Sütő több drámája, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán is ezt a műfajt képviseli, konkrét történelmi háttérrel, eszmeiségében legalább olyan erővel, mint a mitológiai hátterű Káin és Ábel. A Bécsy Tamás11 által kidolgozott drámamodell-elmélet szerint a Káin- dráma egyértelmű műfaji besorolása nem könnyű feladat. Ha a kétszintes dráma- modellhez közelítjük a művet, azt elsősorban a vitadráma dramaturgiája teszi lehetővé. A mitológiai történet feldolgozása nem csupán történelmi, hanem áttételesen értelmezendő, immár modem, mához és holnaphoz kötődő beszélő szöveg. A vitadráma tűri a kettősséget, hiszen rendszerint valamely bölcseleti, morális, világnézeti egyetemes kérdés köré rendezi a replikákat. A dráma feszültséggócainak világosan kontrasztolt rendszere, amely inkább a középpontos drámát sejteti, sem zár
