Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - L. Erdélyi Margit: Az Éden kristályfái (tanulmány)
Az Éden kristályfái Iának a szerelmi háromszögbe építésével rajzolódik meg a drámabeli emberölés motivációja. Arabella sorsfordító eleme a dráma immanens világának, a drámai jelen idejű viszonyváltozást természetéből adódóan is evokálja, s erős motívumként uralja a legmeghatározóbb drámai szituációt. Az emberölés életténye olyan drámai létmozzanat, amely elkerülhetetlen, és végig befolyásolja az írói látásmódot. A nő ősi predesztinációja az élet továbbvitele, a jövő biztosítása. Káin legnagyobb szándéka, az Edenteremtés az előző gondolat eredője - s furcsa paradoxon -, hogy a drámában ugyanez a magatartási jegy szolgáltat indokot testvére megölésére is. Ide tartozónak véljük Józef Tischner vonatkozó érdekes okfejtését, miszerint: „Az ölés és a gyilkosság közötti különbség a motivációban rejlik. Az ö- lés olyan aktus, amelyet meg lehet magyarázni, és amelyet - legalábbis részben - igazolni is lehet, a gyilkosság azonban nem igazolható; az előbbi oka valamilyen »érdek«, az utóbbi érdek nélküli. Következésképp elmondhatjuk, hogy a gyilkosság kevésbé »állati«, mondhatnánk »emberi«, ugyanis az érdek nélküli tevékenység csak az emberre jellemző.”8 Tehát a bibliai legenda bűnténye: a gyilkosság, mert nincs a tettben ráció, vagy legalábbis az nem kielégítő. Azaz Isten és Ábel, mint az Úr és kiválasztottja kapcsolatára vonatkoztatott féltékenységet sem tartja Tischner elfogadhatónak az ölésre, mivelhogy a féltékenység szerinte irracionális jelenség. Sütő András Arabella figurájának drámabeli funkcionáltatásával nemcsak az emberölés pszichikai indoklását adta meg, hanem kivitelezte a műnem diktálta cselekménymozgatás effektívebb megoldását is. A vitadráma műfaji jegyei ugyanis — általában véve — határozott elmozdulást mutatnak a statikus viszonyrendszerek rögzítése felé, gyakran célzatosan is epizálódik egy-egy adott mű. Ezt támogatják a spontánnak tűnő epikai narrációk is, merthogy az író intenzívebben jelen a- kar lenni a drámabeszédben. A drámai műnem azonban csak részben tűri mind az epizálást, mind a lirizálást, az „igazi” dráma tudniillik ragaszkodik műnemi kritériumaihoz, amelyeknek alapvető tartozéka többek közt a hármas nyelvi formáció érvényesítése: az alakok, a dialógus s az instrukció funkcionáltatása. Ennek függvényében az alakrendszer dimenzióit s a cselekmény dinamizmusait a dialógusban oldja meg az író. A dráma szervetlen részének mondott instrukciók pedig az olvasó mentális és emotív ismereteinek paramétereit bővítik. Arabella megjelenítése, ahogy már említettük, a drámai attribútumok megerősítését is szolgálja, általában véve is, de az eleve drámainak tartott szerelmi háromszög szituációban is. Mintegy provokátora ő - azaz kulcsfigurája egy teljesebb drámai életkép felmutatásának, s ezáltal a vitadráma epikus súlypontjait - még ha lírai töltettel is - átsegíti a drámai szférába. Műnemi határokon rendre átlépnek az esztétikai minőségek, mégis hangsúlyozzuk, hogy a jelen dráma élettényei a tragikusság kategóriájába tartoznak. A befogadó katartikus élménye várhatóan e minőség jegyében juthat érvényre. A képtelen helyzetek gyarapodásával, az irónia nyílt és rejtettebb beépítésével a Sütődráma esztétikai értékrendje azonban helyenként átkúszik az abszurdba. Az író te
