Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - L. Erdélyi Margit: Az Éden kristályfái (tanulmány)
L. Erdélyi Margit a már megélt, megtapasztalt biztonságot sóvárogja vissza, tekintetük a jelenből a múltba fordul. Ők az „édentolvajok”, mondja a dráma egyik replikája. Adám a csalódott férj/férfi makacs féltékenységében nem hajlandó feldolgozni Éva hűtlenségét, aki a kígyó, Szamáéi művi csábításai által lett bűnös. Sütő Adámja alig törődik gyermekei sorsával, állandóan a saját bánatával van elfoglalva, az alkoholba menekül, s vádaskodásaival, támadásaival folytonosan kisebbíti Éva biztonság- érzetét s jövőbe vetett hitét. Éva a sorsát megszenvedő ősasszony, békéltető magatartásával újra meg újra felvállalja a múltat, annak szépségeit márcsak azért is, hogy ezzel jó értelemben befolyásolja fiainak jövőbe mutató döntéseit. Káinnak és Ábelnek a „valósághoz”, az élethez való viszonyulásában két ellentétes magatartás ütközik. Ábel a lehorgasztott fejű beletörődésével, az ellenvetés nélküli parancsteljesítéssel, állandó áldozathozatallal szolgálja a legfőbb hatalom, az Isten elvárásait, csupán azért, hogy kegyelmébe jusson, s életben maradhasson. A lázadó, felütött fejű Káin a Sütő-dráma pozitív hőse, olyan értékek megtestesítője, amelyeket Prométheusztól, Sziszüphosztól örökölt. Ö ismeri fel az emberi igazság érvényesítésének lehetőségét, azt, hogy az ember világát az Édenhez kell igazítani, s azt is , hogy az Édent az embernek önmagának kell megtalálnia, megteremtenie. E tény lesz motivációja lázadásának, önképformálásának, édentol- vajló, édenteremtő szándékainak. így teljesedhet be önsorsa, s ilyenfajta tettsorozattal tudja egyben szolgálni az isteni princípiumot is. A dráma élettartalmaihoz zseniális dramaturgiai megoldással igazodik a múlt és a jelen, a mítosz és a valóság ötvözete. A mű nyelvezetére a lírai kifejezésmód s a bölcseleti-morális ideál drámai retorikája jellemző. A Káin és Ábel c. drámáról az író naplójában is említést tesz: „Talán az isteni Jó és Rossz sémájának emberibb - mert megértőbb - megközelítése? Sejtelmem szerint mindenben minden együtt van, egyértelműen tehát igen-igen ritkán mondhatjuk: ez ezt, amaz azt jelenti. Meg kell értenem azokat is, akik a Káin-motívumot a Legelső Rossz, s azóta sem fékezhető Gyilkos metaforájaként értelmezik. Az ábeli alázatosság ellen viszont már Arisztophanész is föllázadt Felhőkakukkvárában. Mikor a Káin és Ábelt írtam, ...lehetséges, hogy tudat alatt hatott rám a nagy görög mester. Hozzá hasonló óriásokkal »büntetlenül« nem lehet találkozni.”6 „Hajnal-emberek, hajnal-szerelmek és hajnal-szenvedések - az idők hajnalán”7 - foglalja össze az alkotó tágan értelmezve a dráma témáját. A két főszereplő nevével fémjelzett cím is a testvérgyilkosság élettényét evidálja, s ezzel együtt a Paradicsomból kirekesztett ember első szerelmét, első gyilkosságát, első halálát- a legsúlyosabb tragikumhordozókat. Az író műnemspecifikus eljárásai nyilván az eredendően drámai élettények felismerésében manifesztálódtak. Ugyanakkor az adekvát kompozíció elvárásainak is gondosan eleget tett a kollízió lehetőségeinek bővítésével. Nem csupán az evidenciaként értelmezhető Isten-Ember, Ádám-Éva, Káin-Ábel oppozíciók dialogizált felépítése e mű, hanem egy váratlan írói gesztus, a mítoszból vett figura bevitele által is. A távoli csillagról jött nőnek, Arabei-
