Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - Bárczi Zsófia: „A mozdulatlan anyag élővé bűvölésével - magáévá szereti a világot”
Köszöntjük a 75 éves Duba Gyulát egymást, meg-megcsillan a szerző abszurd iránti fogékonysága. Ez azonban Dubánál nem jelent szembefordulást a realizmussal, sőt pont olyankor jelentkezik az abszurd a legfelismerhetőbben, amikor a szerző ragaszkodik a társadalmi valóság bemutatásához, annak groteszk, ellentmondásos volta feloldása nélkül. Van azonban a világnak egy szebb, ellentmondásmentes arculata is Duba műveiben, mégpedig a természet. Olyan nyugvópont, ahol elcsitul az önmarcangoló kétely, a nyugtalanító megismerésvágy, ahol az ember a tájba olvadva, füvei, röggel, virággal azonosulva válik önmagává. Itt születik meg a legtisztább harmónia, a tájról írva Duba számára megszűnnek a nyelv szabta kifejezésbeli korlátok, s az olvasó elől is eltakarja a megidézett táj az őt megidéző nyelvet. Regényei egyre bővülő során át Duba nemcsak a szlovákiai magyarság történetét írja meg, hanem elmondja azt is, amit a földről, vízről, szélről, az emberi szándékoknak fittyet hányó, öntörvényei szerint működő világról kell tudni - s így megteremti a Garam menti táj mítoszát.
