Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES DUBA GYULÁT - Gyüre Lajos versei (Eb ura fakó, Fázom, Kapós felé, Nálunk mindig)
Gyüre Lajos versei Eb ura fakó Ha másként nem, hát akkor így: Káromlással és fokossal, Nem sírva, alázkodva, de Keményen, faltörő kossal. És nem bajuszba dünnyögőn, Vigyázva ó, nehogy sértsen, • Sosem volt bűnökért mindig Csúszva, örökké csak térden. Mint kinek lábát Trianon Úgy vágta ketté, hogy vére Felfröccsent, fel, pironkodni Fel, fel a csillagos égre. Hát mért nem mondunk már egyszer Egy nagyot, „Eb ura fakót”?! Hogy lenne miért várni a Méltó büntetést, a bakót! Fázom Fázom, rakjunk egy nagy tüzet, boglyas kandallóban, nagyot, hadd melegedjen a világ, nyissunk ki minden ablakot, Fűtözzünk meg, add a kezed. A jégmezők nem olvadnak, csonttá fagy bennem a lélek, ha nem leszünk boldogabbak. Csak te és én. Korcs kuvaszok
/
