Irodalmi Szemle, 2005

2005/6 - Végh Péter: Kettétört páncéltest (elbeszélés)

Kettétört páncéltest

Szóval nagyon jóságos volt hozzám. Ekkor jött a legnehezebbje. Karcsi egy szerszámmal jól szétfeszítette a szám és felmetszette a tályogot. Ez egy amolyan geny- nyel és kórokozókkal telt daganatféle volt.

Utána napokig otthon, melegben kellett feküdnöm, míg kifolyt a sok genny és le nem ment a lázam. Csak főtt ételeket ehettem, amik nem ingerelték annyira a torkom. Az evés így is nagy fájdalmat okozott. Édesanyám minden áldott nap meleg borsodót itatott velem. Ennek a sok törődésnek, kúrának aztán meg is lett az eredménye.

Karcsi egy álló héten át mindennap meglátogatott, hogy érdeklődjön a hogy- létem felől. Pár nap múlva lement a lázam és egyre jobban éreztem magam. Nagyon hálás voltam a szüleimnek, hogy ennyire szívükön viselik a sorsom, és persze Karcsinak.

Előbb azt hittem, hogy csak kötelességtudatból jön. Mikor már teljesen felépültem, egy napon nagy virágcsokorral állított be hozzánk. Akkor már sejtettem, hogy másról van szó, hogy komolyak a szándékai. Örültem a közeledésének, mert nem volt senkim. Később nagyon megszerettem őt, és persze ő is fülig belém habarodott. Mikor láttuk, hogy nem tudunk meglenni egymás nélkül, összeházasodtunk.

Hát röviden ennyi. Nem akarlak untatni a részletekkel.- Pedig nagyon szép történet - jegyezte meg Júlia, kis irigységgel a hangjában.- Bizony már hét éve annak, hogy egybekeltünk. Hogy szalad az idő - mondta Erzsébet asszony nagyot sóhajtva... - Karcsi már annyira hiányzik nekünk. Olyan ritkán ír. A kislányom minden áldott nap megkérdi tőlem, hogy mikor jön már haza a papa. Mit tudnék neki mondani? - mikor ezeket mondta, kissé elér- zékenyült. Néhány könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. - És te? Hogy vagy? Mondj valamit!- A gimnázium elvégzése után Pesten tanultam tovább. Operaénekesnő lettem. Évekig jártam egy színésszel, de elhagyott. Amerikába emigrált. Néha azért ír. Sürget, hogy menjek utána. De én nem tudom rászánni magam. Szegény szüléimét mégsem hagyhatom magukra.- Megértelek.- Állandó szerződésem ugyan nincs, de azért fellépek itt-ott. Kaszinókban és más zenés lokálokban. Valahogy megélek. S nektek, hogy megy a gyáratok?- Hát tudod, háború lévén, rettentő sok a megrendelés. Szegény édesapám ki sem látszik a sok munkából. A sok konzervet, kolbászt majd mind a frontra szállítják. Persze nagy támogatást kapunk a magyar kormánytól.- És mi van az öcséddel? Zsolt, hajói emlékszem.- Igen.- Talán négy osztállyal járt lejjebb nálunk. Jóképű gyerek volt.- Zsolti jogot végzett Debrecenben. Jelenleg a gyárunk jogi ügyeit intézi.