Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - Végh Péter: Kettétört páncéltest (elbeszélés)
Kettétört páncéltest- Erzsiké.- Ez épp jó, mert akkor eljátszom neked a Für Elisét, ami magyarul annyit jelent: Erzsikének. És máris belefogott a játékba. Felcsendült Beethoven jól ismert dallama. Egy-két taktus után a kislány felkiáltott: - Ezt ismerem! Ezt a mama is szoktajátszani. Szeretném én is megtanulni.- Szívesen megtanítanálak, de tudod, most éppen sok a munkám. Majd szólok édesanyádnak, hogy hívasson egy zongoratanárt. Az majd megtanít zongorázni.- De jó lesz! Már úgy várom! - lelkendezett a kislány. Örömében ide-oda ficánkolt a kanapén. Délutánba hajlott az idő. Alig halt el a Beethoven-dallam, mikor valahonnan a végtelenből, fokozatosan erősödő, búgó hangok lopakodtak a szobába.- Jönnek a bombázók! - rikoltott a szolgáló. Berohant a szalonba, a kislányt az ölébe kapta és kiszaladt vele. A hangszer fadoboza felerősítette a távoli, búgó hangokat. A hangoló a zongora fölé hajolt és figyelmesen fülelt.- Jöjjön gyorsan! - kiáltotta feléje az ajtóban álló úrnő. - Azonnal le kell mennünk a pincébe. Nem kell félni semmitől, mert a mi pincénk bombabiztos. Erre a hangoló nehézkesen felegyenesedett és kelletlenül követte az úrnőt. A pincében megismerhette az egész háznépet. Ott volt az öreg Udvaros bácsi, a konzerv- és szalámigyár tulajdonosa, a felesége, Erzsébet, a lányuk (a ház úrnője), és a kis unokájuk, Erzsiké (őt már volt szerencséje jobban megismerni). És ott voltak az alkalmazottak is. Csak az úrnő öccse nem volt velük (az a fiatalember, aki még hajnalban elrobogott motorbiciklijén a külváros irányába). Úgy egy órát lehettek összezárva. Erre az egy órára eltűntek közöttük a nagy társadalmi különbségek, mert mindannyian ugyanannak a veszedelemnek voltak kitéve. 3 Délután, úgy három óra körül, csengettek. A szolgáló egy elegánsan öltözött, pehelykönnyű hörcsögbundát és tolldíszes kalapot viselő hölgyet kísért be a házba.- Nem ismersz meg?- Nem én.- Én vónék Fábiánffy Juli.- Te vagy az, Júlia? De örülök, hogy látlak. Gyere, kerülj beljebb! - mondta a ház úrnője. Évekkel ezelőtt, a komáromi Bencés gimnáziumban eltöltött iskolaévek alatt nagyon jó barátnők voltak. Évekig ültek egy padban. Kissé megilletődve borultak egymás nyakába.
