Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - Végh Péter: Kettétört páncéltest (elbeszélés)
Végh Péter- Nagyon!- De nekem nem tetszik, mert a hangnak alacsonyabb a fekvése, mint kellene. Ekkor fogom ezt a kulcsot és ráillesztem a csavarra. Látod? Egy kicsit megtekerem. így ni! Ezzel jobban megfeszítem a húrt. Na, most hallgasd meg ezt a hangot! Ugye más lett? Szebb lett?- Igen, szerintem sokkal - lelkendezett a kislány. - A mama szokott nekem zongorázni meg énekelni. De csak akkor, hajó a kedve. Amióta nincs itthon a papa, azóta ritkán játszik. Pedig én nagyon szeretem a zenét. Ha felnövök, én is zongorista leszek. Úgy, mint a mama.- S tudsz már valamit?- Hát persze. A Boci-bocit.- Ez szép. Csak így tovább! De most gyere le arról a székről. A bácsinak sok a dolga. Itt összesen 88 billentyű van, melyekhez ez a sok-sok húr tartozik. Több száz. Mire mindet jó kedvre derítem, öreg este lesz.- Na jó, megyek már - mondta a kislány kissé sértődötten. - Elmondom a mamának, hogy mit láttam. Erre a hóna alá fogta a babáját és kiszaladt a szobából. 2 Tíz körül becsukta a szolgáló az ablakokat. A szobában fokozatosan megrövidültek az árnyékok. A hangoló délre már elvégezte a munka java részét. Egy-egy oktáv felhangolása után hármashangzatokat játszott, skálákat és tesztdarabokat. Elmélyedve és egyre nagyobb megelégedéssel hallgatta a hangszer „vidámodó” hangját. A hangoláshoz jó fül kell meg precíz, munkás kezek. Pont délben ebédelni hívták. A szakácsnéval és a sofőrrel ült egy asztalhoz a konyhában. A háziak a tálalóban étkeztek. Az Udvaros családnak konzerv- és szalámigyára volt itt Érsekújvárban. Ebéd után a hangoló és a sofőr kiszellőztették a fejüket. Elszívtak egy-egy szivart kint a kertben. Az őszi langymeleg puhán omlott szét a sárguló gyümölcsfák ágain. Mikor a szalonba lépett, látta, hogy a kislány a zongora alatt trónol és a pedálokat nyomkodja.- Hát te? Mit csinálsz ott? — förmedt a gyerekre.- Semmit. Arra várok, hogy játsszál nekem.- De csak akkor, ha előbb kijössz onnan.- Megígéred?- Meg. Erre a kislány kimászott a zongora alól és a kanapéra huppant. - Kérlek, játssz valami szépet!- De előbb áruld el a nevedet!
