Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - Végh Péter: Kettétört páncéltest (elbeszélés)
Kettétört páncéltest A szolgáló behozott neki is egy csésze kávét. Épp jókor jön, gondolta. Az ablak elé tolta a zongoraszéket. Leült, és a kávéját iszogatva ki-kilesett az ablakon. Egy fiatalemberre lett figyelmes, aki éppen egy nagy fekete motorbiciklit tolt ki a garázsból. Nyolc körül köszöntötte őt a ház úrnője, egy harmincas éveit taposó elegáns asszony. Amikor belefogott a munkába (persze a mély hangokkal kezdte, melyekhez csak egy húr illeszkedik), újból nyílt az ajtó s megjelent egy hófehér, földig érő hálóköntöst viselő, öt-hat éves kislány. Valószínűleg a szalonból kiszüremlő furcsa zajok vonzották oda, mint parányi lepkéket szokta a benti lámpafény. A hangoló észrevette az aprócska csemetét. Enyhe fájdalmat érzett a szíve tájékán, mivel neki nem volt gyermeke. Alacsony termete, erősen kopaszodó feje és a háta közepén éktelenkedő púp miatt a nők lenézték, semmibe vették. Agglegényként éldegélt a közeli Komáromban, egy albérleti szobában.- Csókolom! - mondta a kislány vékony cémahangon.- Szervusz - felelte a hangoló kissé nyersen. Ettől félt. Nem szerette, ha munka közben megzavarják. A kislány kíváncsian settenkedett a zongora közelébe. - Mit csinálsz? - kérdezte. A hangoló felegyenesedett és a kisgyermek felé fordult: - Hát - kicsit törte a fejét, hogy mit is feleljen - jobb kedvre derítem a zongorát.- Jobb kedvre? - csodálkozott a kislány - azt meg már hogy?- Tudod, a zongora éppen olyan, mint egy ember: idővel megöregszik, lehangolódik, a lelke elfárad. Ezért aztán jobb kedvre kell deríteni. Hogy megjöjjön az igazi hangja - mondta a hangoló, huncut mosollyal az arcán.- Megnézhetem, hogy kell a zongorát jobb kedvre deríteni?- kérdezte a kislány ártatlan arccal.- Na jó! Gyere kissé közelebb. Megmutatom. A kislány odatolt egy párnázott széket a zongorához. Babáját letette a kanapéra és felkapaszkodott a székre. Fehér hálóköntösében, lobogó, kócos hajával épp olyan volt, mint egy földre szállt angyalka.- Most jól figyelj! Ha leütök egy billentyűt, akkor annak a hátsó vége felemelkedik és megbillent egyet ezek közül a fakalapácsok közül. Látod? A kalapács pedig rákoppint a húrra. Hallod? Ez a c hang, ez a d, ez meg az e. Miután elvégezte feladatát, a kalapács szépen visszatér eredeti helyére. Ezt a kioldószerkezet teszi lehetővé. Mindezt egy firenzei hangszerkészítő bácsi találta ki, akit úgy hívnak hogy Bartolomeo Cristofori. O készítette a világon az első zongorát.- Olyan okos bácsi lehetett, mint amilyen te vagy.- Szerintem sokkal okosabb - mondta szerénységet mímelve a hangoló. - Most figyelj! Leütöm ugyanazt a hangot többször, gyors ütemben. Látod, hogy ugrál a fakalapács? Úgy kopácsol, mint egy kis harkály. Na, hogy tetszik?
