Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - Végh Péter: Kettétört páncéltest (elbeszélés)
Végh Péter Kettétört páncéltest (Az 1944-es és 1945-ös újvári bombázás áldozatainak emlékére) 1 A zongorahangoló az első vonattal érkezett. A szolgáló engedte be a házba. Hosszú, szürke köpenyt viselt, kopaszodó fejét kopott barettsapka takarta, s a kezében egy jókora kofferszerű ládikát tartott. A szolgáló biztosítási ügynöknek nézte. Miután megtudta, hogy mi járatban van, bevezette a sötét szalonba és a szemközti sarokban álló koromfekete szárnyas zongorára mutatott:- Itt volna a „nagy beteg”. El lehet kezdeni a munkát. Aztán egy hosszú bambuszrúddal széthúzta a sötétítő függönyöket. Egyszeriben feléledt minden. A faragott karfás fotelokon és a kanapén felragyogott a lila csíkos huzat. A falakon végigsöpört egy puha fénysugár. Fokozatosan felélesztette a vastag, arany rámájú keretekben szunnyadó Udvaros ősök képmásait. A hangoló el volt ragadtatva a látványtól. Olyan érzése támadt, mintha egy elbűvölő rondót hallana. A szolgáló kitárta az ablakokat, hogy az éjszakai, kissé áporodott levegőt szabadon engedje, majd jó munkát kívánva kilibegett a szobából. A hangolót a fekete zongoralakk csillogása egészen elkápráztatta. Letette szerszámos ládikáját a zongoraszékre, majd szemrevételezte a „nagy beteget”.- Bösendorfer, jó márka - jegyezte meg. A hangszer első látásra teljesen hibátlannak tűnt. Vigyázva felemelte a nagy szárnyat és alátámasztotta a rúddal. Egy kézilámpával bevilágított a hangszer belsejébe. Felfénylett az arany bevonatú páncéltest s a sűrű húrozás. Kiemelte a kottatartót és a billentyűzetet védő fedelet. Meggyőződött a kalapácsokat és a tompító szerkezetet borító nemez sértetlenségéről. Ellenőrizte a húrokat és a rögzítő csavarokat. Kivett a ládikából egy kulcsot s ráillesztette a szélső csavarra. Végül a billentyűzetet vette szemügyre s a pedálokat.- Kissé poros a lelkem, de amúgy teljesen hibátlannak tűnik - dörmögte az orra alatt. Mivel kissé korán érkezett, nem mert rögtön belefogni a hangolásba, nehogy felkeltse a háziakat. Ezért úgy gondolta, hogy előbb szétszedi a hangszert, portala- nítja a belsejét s csak azután fog hozzá a hangoláshoz. Kivette a ládikából a szerszámokat: keféket, fogókat, kulcsokat, csavarhúzókat, hangvillát, metronómot és a kottákat. A kis sarokasztalkán kigöngyölített egy foltos flaneldarabot s azon szép sorjában elrendezte azokat.
