Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - Bodnár Éva versei (Számvetés a mindennapokkal, Emlékkönyvbe, Optimista dal, Tisza-part, Huszonöt év árvasága, Néma üzenet, Évforduló, Esti meditáció)
Bodnár Éva versei Bátrabbak ők, a számkivetettek, mert kimondják, amit mi - bátrak - elhallgatunk. Évforduló Anyám, te meleg fészket őrző drága lény - titkokat feltáró tünemény merre vagy? Hiányod súlya oly nehéz! Szorítja torkom, mint a gyilkos kéz... Akárhogy igyekszem, a távolság köztünk egyre nő. Idő! Hozz megnyugvást! Várom a feloldozást. Esti meditáció Csak egy szál gyertya világít, szünetel az áramszolgáltatás. Nem is érzem szükségét a fénynek, nyugtatóan hat rám a félhomály. Megnyúlnak az árnyak a falon, úgy kúsznak, mint gyík az avaron. Majd egy pontban úgyis összeérnek, s a sötétben végleg elenyésznek. Aztán lesznek újabb árnyak. Egyre jönnek: részeként a sötétségnek. A fejemben mégsincs sötét - forog agyamban a kerék - és alkotó fénnyel a szoba megtelik... Álmosan pislog a gyertya, majd elalszik. Füstje mélán tovakúszik. Ülök a sötét szobában, hol a rég feledett gondolatoknak, visszatérő fényei ragyognak.
