Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - Bodnár Éva versei (Számvetés a mindennapokkal, Emlékkönyvbe, Optimista dal, Tisza-part, Huszonöt év árvasága, Néma üzenet, Évforduló, Esti meditáció)
Bodnár Éva versei És megindult könnyeinek árja: szívébe mart anyjának hiánya. Nem tudott tovább a mélybe nézni, elnézett hát a tömeg felett. És látott ragyogni egy égi fényt, és látott egy feléje nyújtott kezet. Azóta is ez a kéz vezérli minden gond és keserűség közt. Mert az Isten az árvát el nem hagyja, könnyeit örökre számon tartja! Néma üzenet Figyelem őket. Egyikük észrevesz és rám tekint. Vizslató szemével farkasszemet nézek, s ezek a szemek most azt üzenik: a szánalmamból köszönik — nem kérnek. Pedig nem szánalom az, amit most érzek. Csupán érdeklődés - kíváncsiság... Ő az erősebb. Kitartása rávesz, hogy elfordítsam fejem. Közömbös arccal a távolba nézek, de titokban mégis őket lesem. Furcsa pár ők. Odébb ülnek egy fapadon. A fiú kócos, lehet vagy húszéves, A lány: gyerek még - úgy gondolom. De összhangban mozdulnak az ujjak, lendül a kéz, formálódik a száj, És értik egymást - szavak nélkül értik! (Nekik ez oly természetes...) Sokan miért vagyunk mégis erre képtelenek?! Bámulom őket kitágult szemekkel, s a szégyen pírja szétömlik arcomon.
