Irodalmi Szemle, 2005

2005/6 - Peter Bilý: A szentség démona (novella)

Peter Bilÿ- Az istenre kérlek, gyere velem. Apatikusan, de elszántan nézett a szemembe.-Carmen, nem tehetem...- Döntse már el végre! — mordult fel a mentőkocsis. Olyan volt, mint egy megsebzett mészáros a vágóhídon.- Peter, kérlek, nem akarok egyedül menni oda, nem lehet, kérlek szépen...

A mentőkocsi körül gyűltek a kíváncsiskodók. A fejemben már Sonia és

Begona járt, ahogy várnak a repülőtéren Compostelában. A csomagom köröz a futószalagon, s nincs, aki levegye. Mindketten értetlenül kérdik a személyzettől, hogy mi történt velem. Én hülye, még a mobilszámuk sincs nálam.- Jól van, veled megyek. Beugrottam a mentőkocsiba, s valaki rám vágta az

ajtót.

Idegesen járkáltam fel s alá a helyiségben. Négy lépés a falig, négy az asztalig. Egy órája már, hogy megérkeztünk a kórházba. A sápadt és elgyengült Carment rögtön elvitték, s engem itt hagytak a váróteremben. Arra gondoltam, hogy az egész húsz percig tart majd, megmondják, mi baja, elbúcsúzom tőle, taxit fogok, és talán még elérem a gépemet. A lelkiismeretem tiszta, s végre megszabadulok a nem várt kötöttségektől ehhez a vadidegen nőhöz. De fokozatosan kezdtem elveszíteni minden reményemet.

Percenként elismételtem magamban, hogy szarok Carmenre, semmi közöm hozzá, nyugodtan elmehetek, s nem kell kegyelmes szamaritánust játszanom. Any- nyira szeretnék, de mégse tudok hideg fejjel gondolkodni. Túl könnyen belebonyolódtam ebbe a történetbe, ami most végzetesen fogva tart.

A váróterembe bejött az egészségügyi nővér.- Te vagy Carmen Lopez vőlegénye?- Nem, nem egészen...- Gyere velem.

A lift felé mentünk.- Megvárod őt a 213-as szobában a második emeleten. Veled megyek.

Megnyomta a gombot, hogy lehívja a liftet.- Ez komoly?

Rántott egyet a vállán.- Az orvos majd elmondja.

Kinyílt a lift ajtaja, s mi beszálltunk. Tehát én leszek a vőlegény, mondtam magamban. Stílusos. Carmen nyilván ugyanezt mondta az orvosoknak, amit a mentősnek, hogy hosszabb ideje együtt élünk, s most jöttünk vissza az olaszországi nyaralásról. Nem tudom, hogy mire volt jó ez az ártalmatlan hazugság, talán, hogy ne legyenek gondjai a kórházban. Nehezebb lenne ugyanis azt mondania, hogy rokonok vagyunk, főleg, hogy most vagyok Spanyolországban először.-No, gyere - ébresztett fel gondolataimból a nővér, amikor a felvonó megállt.

Végigmentünk az üres folyosón. A folyosó elején a táblán ez állt: Nőgyógyá