Irodalmi Szemle, 2005
2005/6 - Peter Bilý: A szentség démona (novella)
A szentség démona szati rendelő, s nekem csak most esett le a tantusz. De még így, jóval a történtek titán sem értem, hogy miért voltam olyan béna.- Itt van a szoba - állt meg a nővérke a 213-as előtt. Bementünk. Az első á- gyon egy középkorú nő feküdt, a másik kettő üres volt.- Az ő ágya az ablak melletti lesz. Neked ott van a szék az ablak és az ágya között. Ha akarod, szét is tudod szedni. Megmutassam? Hálásan ránéztem, olyan bizonytalanul éreztem magam, mint a pacifista a háborús bordélyban. A szék fölé hajolt.- Megfogod ezt a gombot, erősen megnyomod, s magától szétterül. Igen egyszerű. Rám nézett.- Rendben van?- Köszönöm.- Nekem mennem kell. Ha behozzák a szobába, és a személyzet kimegy, nyugodtan mellé fekhetsz az üres ágyra. De nehogy bemocskold az ágyneműt a koszos cipőddel. Ha véletlenül elkapnának, ne áruld el, hogy én engedtem meg. Az ágyon azért mégis kellemesebben esik a fekvés. Ezen az éjszakán már úgysem teszünk ide senkit. De kelj fel fél hét előtt, mielőtt a nővér behozza a lázmérőt. Érted? Még egyszer megköszöntem neki mindent. Mielőtt kiment volna, a kezét nyújtotta.- Éva. Meglepődtem, hogy egy ilyen törékeny teremtésnek ilyen nagy keze van, nagyobb mint az enyém.- Peter, örvendek. Az életben nem kezdtem volna ki egy ilyen kezű nővel, bármilyen szép és kívánatos lett volna is. Néhány lépés megtétele után visszanézett rám: - S ne félj, talán nem teljesen reménytelen. Talán mégis megmarad az a gyerek. Mintha villám csapott volna belém. Elkaptam a vaságy korlátját. Egy pillanatra minden elsötétedett előttem. Éva energikus léptekkel kiment, s nem törődött velem. A lány, amelyikkel ma megismerkedtem, a gyerekem életéért küzd, amelyet nem is én csináltam. Milyen lesz egy frissen elmenekült huszonegy éves szerzetes éjszakája a nőgyógyászati osztályon? Hamarabb bedőlök a saját hülyeségeimnek, mint hogy másokkal el tudnám azt hitetni. Vagy csak ennyire kimerültem? Az idegekkel csínján kell bánni, az élet hosszú, mondta a prior a novíciátuson. A forgatókönyv, amelyet nem is én írtam, lenyomott a székbe, s gyorsan elnyomott a buzgalom. Zajra ébredtem, az egészségügyi nővér erősítette fel az állványra Carmen infúzióját. Nem tartott soká, amíg ráeszméltem, hogy ki vagyok, hol vagyok, hogyan kerültem ide, s mit keresek itt.