Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Géczi Lajos: Nagykapos a 2. évezred alkonyán (részlet egy készülő monográfiából)

MÚl.T ÉS EMLÉKEZET

helyeztek a fegyelmezésre, sőt a testi fenyítésre. Azonban az egykori tanítványok még idős korukban is elismerően szóltak egykori iskolájukról. Külön elismeréssel említették a kitűnő fegyelmezést, amit tanítóik alkalmaztak, és minduntalan összehasonlították a jelen egyre romló fegyelmét, a fiatalok szabados viselkedését az ő ifjúságuk viselkedésével.

És ha már az egykori tanítók méltatásánál tartunk, meg kell említenünk azt a dicséretes tényt is, hogy korán felismerték mind Nagykaposon, mind a környékén, hogy a tanításon kívül szükség van olykor olyan megmozdulásokra, melyek a magyarság összetartozását demonstrálják, módot nyújtanak a szükebb pátrián belüli kapcsolatfelvételre, a nemes versenyszellem ösztönzésére. így például 1932-ben vagy ’33-ban gyermeknapot szerveztek az Ortó mellett, melyre meghívták a Nagykapos környéki tanítókat és tanulókat. Az egykori résztvevők még ma is kedves gyermekkori emlékként őrzik az összesereglett gyermekhad zsibongását, a különböző sport- és más versenyek izgalmát. S tegyük még hozzá, hogy akkor még nem autóbusz szállította a helyszínre a nebulókat, hanem tanítóik vezetésével gyalog tették meg az utat a rendezvény színhelyére.

1931-44 között zajlott Magyarországon a Gyöngyösbokréta mozgalom, melynek küldetése az volt, hogy ráirányítsa a falvak fiataljainak figyelmét a maradandó népi kultúra értékeire, a feledésbe menő néptánc, -dalok és játékok gyűjtésére, előadására. Minden év augusztus 20-a táján felvonulásokkal egybekötött bemutatókat tartottak az ország különböző pontjain. Ez a mozgalom az anyaországi indulással szinte azonos időpontban működni kezdett a határokon kívül is. A harmincas évek közepén már Nagykaposon is megtartották a Gyöngyösbokréta bemutatót.

Vidékünkön a volt megyeszékhelyről kezdték szervezni, tehát Ungvárról; visszaemlékezések szerint Egry Ferenc szenátor, Bleier ungvári polgári iskolai tanár, Hankiss Elemér és Wellmann György nevei maradtak meg az emlékezetben. A visszaemlékezők szavaiból is az szűrhető le, hogy a kaposi megmozdulás inkább az összmagyarsághoz tartozás demonstrációjaként szerepelt. Arvalányhajas kalapok, gyöngybokrétás párták, nemzeti szalagos kötények, lovaskocsik parádéja volt a felvonulás, ám a helyi népi hagyományok bemutatójáról - még inkább kutatásáról, összegyűjtéséről - nem esik szó az esemény elbeszélésében. Ma már azt sem tudjuk pontosan, mely falvak képviseltették magukat a felvonuláson, és hiányzik a nagykaposi szervezők névsora is.

Itt kell viszont megjegyeznem, hogy a 70-es években szerencsém volt találkozni a Kolozsváron élő Balogh Edgárral, aki többek között említette kaposi látogatását is. Még Mécs László itt-tartózkodása idején jártak városunkban a prágai magyar diákok, a felvidéki falujárás elindítói. Ezek a fiatalok szorgalmasan járták a dél-szlovákiai falvakat, összegyűjtötték a falvak fiataljait, elbeszélgettek velük, érdeklődtek a népi hagyományok iránt, és főleg igyekeztek rávezetni az ifjakat az értékes hagyományok megőrzésére. Sajnos, arról nincs tudomásunk, hogy a Mécs