Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Géczi Lajos: Nagykapos a 2. évezred alkonyán (részlet egy készülő monográfiából)

MÚLT ÉS EMLÉKEZET

Az igazsághoz tartozik, hogy az új ország társadalmi rendszere, közigazgatása sok pozitívumot hozott az anyaországtól elcsatolt magyar területek életébe azzal, hogy lebontotta a feudális maradványokat őrző császári és királyi társadalmi rendszert, s a nyugati demokráciákhoz hasonló struktúrát próbált meghonosítani. Minderre azonban árnyat vetett az a tény, hogy a hatalom urai nem tudtak megszabadulni a nemzeti önzés kísértetétől, s ahol csak tehették, túl mohón nyúltak a gazdasági javak után és más kiváltságok birtoklásáért, s ezáltal hátrányos helyzetbe hozták az őslakosokat, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy másodrendű polgárokká degradálták őket. Lehet-e csodálkozni azon, hogy mikor két évtized múltán visszacsatolták a Felvidéket az anyaországhoz, a lakosság túlnyomó része általános lelkesedéssel fogadta a visszatérés tényét.

Az új államhatalom gyorsan és szilárdan berendezkedett, átvette a hatalmat a közigazgatás minden területén, s mint láthattuk, cseh hegemonikus törekvéseket érvényesített mindenütt, ahol csak tehette. Az élet tehát folyt tovább, s az őslakosság mint ezer év alatt annyiszor, most is tette a dolgát, hogy túlélje a nehéz időket. Dolgozott, gyermekeket nevelt, megtartotta az ősi szokásokat és rendet, főleg faluhelyen alig volt észlelhető az új állam megjelenésének ténye.

Valamelyest bonyolultabb volt a helyzet a járási székhelyen, Nagykaposon, ahová hivatalnoki és egyéb tisztségek betöltése címén sokan települtek be, akik államalkotókként rögvest megkövetelték, sőt azonnal érvényesítették is az őket megillető jogokat. Az anyagi javak, beosztások birtoklásán túl elsősorban az államalkotó nemzetek nyelvének oktatását tartották fontosnak, s rövid időn belül Nagykaposon szlovák tannyelvű iskolát nyitottak. Ugyanerre kísérletet tettek a környező színmagyar falvakban, Mokcsakerészben, Ungmogyoróson például eredménytelenül, Deregnyőben viszont eredményesen.

Mint föntebb már említettem, Ungvár egyetlen magyar tannyelvű magyar középiskolájában, a polgáriban cseh volt az első idegen nyelv, ugyancsak Kárpátalja többi nemzetiségi, tehát magyar, esetleg német és zsidó iskolájában, a szomszédos, történelmi Ung megye déli részén viszont már szlovák. Nem véletlen tehát, hogy a Csehszlovákia-ellenes magyar tényezők annak idején cseh elnyomásról, cseh megszállásról beszéltek, nem pedig csehszlovákról. Ha emlékezetem nem csal, a szlovákokat akkortájt soha nem emlegették ilyen minősítéssel. Talán ösztönösen megérezték, hogy bár országalapító tényezőként szerepelnek, s nyelvük például ilyenképpen a magyar fölé emelkedik, érvényesülési lehetőségeik is jobbak a magyarokéinál, a hatalom azonban valahol följebb, Prágában lakozik.

A magyar folytonosság legfontosabb tényezői kezdetben, s természetesen a későbbiekben is az iskolák és egyházak voltak. A népoktatás elterjedése óta Nagykaposon két felekezeti iskola működött: a katolikus és református elemi. A századforduló előtt létesült az állami elemi iskola. A két háború közötti két évtizedben főként a két felekezeti iskolában tanult a község tanulóinak színe-java. Igaz, egyelőre mindkettőben még a régi nevelési szellem uralkodott, azaz nagy hangsúlyt