Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Géczi Lajos: Nagykapos a 2. évezred alkonyán (részlet egy készülő monográfiából)
MÚLT ÉS EMLÉKEZET Ungvár-Bános vasútvonal építésével kapcsolatban. Azonban a vasút Ungvár és Nagykapos között minden bizonnyal elkészült már a háború előtt, föltehetően 1910-12-ben, bár a községi jegyzőkönyvek erre nem utalnak, ehelyett mindvégig a vasútépítésre megvásárolandó részvényekről tárgyaltak. Csengery Antal viszont határozottan emlékszik, hogy a vasúti forgalom megindult az I. világháború előtt. Sőt a felnőttek elbeszéléseiből arra is emlékszik, hogy az építkezésben olasz vasútépítő munkások vettek részt, akik lovas kordákban fuvarozták a földet a töltéshez, s a túlhajszolt tempó következtében néhány ló elpusztult. A legdöntőbb azonban a hat képből montírozott képeslap-kollekció, amely Nagyka- post mutatja be a világháború előtti időkből. Itt látható egyebek között az „Indóház”, a még ma is álló egykori állomásépület, előtte sínen korabeli gőzmozdony, körötte vasutasok, utasok. Tehát a gőzös közlekedett Ungvár és Kapós között, de hogy erről a jegyzőkönyv miért nem tesz említést, ez titok marad. Talán az Ung c. más korabeli megyei lap beszámolt az eseményről, azaz a vasúti forgalom megindulásról. A járási hivatalokat rövid időn belül elfoglalták az új hivatalnokok. A vezető tisztségeket cseh és szlovák tisztviselők töltötték be, sőt alsóbb beosztásba is sokan közülük kerültek állami tisztségekbe: csendőrök, rendőrök, fináncok, vasúti, postai alkalmazottak, valamint egyéb más beosztásba érkeztek Morvából és Csehországból. Nem maradt fenn pontos lista azokról a hivatalnokokról, akik közvetlenül az impériumváltás után, illetve a későbbiek során kerültek ide. Név szerint már említettük dr. Chmelo Jánt, járási elöljárót, aki elsőként kezdte meg működését járásunk élén. Tudunk róla, hogy a húszas évek végén Bocek Ferdinand került a helyébe, a 30-as évek elején felváltotta őt Kroner Teodor, majd a republika szétesése e- lőtt Stasko következett, aki a Felvidék visszacsatolása után is hivatalában maradt. Igaz, akkor már Abonyi néven. Itt-ott persze felvettek egykori magyar tisztviselőket is, akik letették a hűségüket, de ezek száma elenyésző volt. A cseh hegemónia különösképpen a szomszédos Ungváron, a Kárpátaljai Tartomány székhelyen volt szembeötlő. Ez az ún. autonóm tartomány egyenesen Prága fennhatósága alá tartozott, s mi sem volt természetesebb, hogy a gyorsan felépült kormányzósági negyed hivatalait ellépték a csehek. Aztán Ungváron megnyílt a cseh gimnázium, amely a keleti régió legtekintélyesebb intézményévé vált. Ezzel szemben csupán egyetlen magyar tannyelvű középiskola árválkodott a városban egészen 1938-ig: egy koedukált polgári iskola, évfolyamonként egy osztállyal. Ez az intézet is albérletbe szorulva tengette napjait a zsidó elemi iskola épületének legfelső emeletén. Ebben az iskolában a magyar gyerekek nem a szlovákot tanulták első idegen nyelvként, hanem a cseh nyelvet. Láthatjuk tehát, hogy a sokat és erőteljesen hangoztatott demokrácia köpenye alatt jól átgondolt cseh nemzeti törekvések, más nemzetek, népek kárára történő terjeszkedések rejtőztek. A hódítás lehetősége olykor tévútra csábít nemzetük nevében hatalmat gyakorló kormányokat is, amint ezt Kárpátalja, de talán az egész első Csehszlovákia is példázza.
