Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Géczi Lajos: Nagykapos a 2. évezred alkonyán (részlet egy készülő monográfiából)

MÚLT ÉS EMLÉKEZET

leségének. A levél szövege érdekes helyzetjelentés, ezért két, személyes jellegű mondat kivételével közöljük. írója a szövegben nem alkalmaz vesszőket, ezért a könnyebb érthetőség kedvéért dőlt vonallal választjuk el a tagmondatokat.

Feladó: Hettenberger František, 6. hadosztály. 31. csehszlovák ezred,

1. zászlóalj, tábori posta sz. 52.

Címzett: Hettenberger Bemada,

Moravská Ostrava,

Mar. Hory 213. sz., Morava.

„1919. febr. 2.

Legkedvesebb Bertinka!

Szívélyesen üdvözöllek Téged és Marenkát /értesítlek/ hogy egészséges vagyok és jól megy a sorom /elhiheted nekem. Febr.l-jén kaptam tőled levelet / amelyet jan. 23-án küldtél /furcsállom/ hogy nem írtál előbb. Azt írod / hogy boldogabb lennél/ ha már otthon lennék/ ne törődj vele/ már nem tart soká/ még baj van/ de jobb lesz. Miattam ne aggódj/ nem vagyok a fronton/ itt csönd van/ az emberek barátságosan viselkednek velünk szemben / mi itt rendfenntartók vagyunk a csendőrök szolgálatában/ hidd el nekem /s hogy már van szénjegyed. /.../ Leírhatatlanul örülök / ha rád Markára gondolok/ csinálj mindent úgy / ahogy 3 évig tetted. Isten véled Frant. Puszi neked és Markának.”

A lap /levelezőlap/ képes oldala a Fő utca egy részletét ábrázolja, a mai Latorca üzlettől lejjebb. A Nagykapos felirat után a feladó zárójelbe téve írja: V. Kapušany. Továbbá: Itt vagyunk, tovább nem megyünk, és még pár személyes jellegű sort írt hozzá.

Természetesen a háborút és a tanácsuralmat, valamint a cseh légió bevonulását követő években százféle történetek kerengtek a közelmúlt eseményeiről, melyek többsége azonban krónika híján elvesztek, kihullottak az emlékezetből. Eszterhay Pista bácsi már élete alkonyán mesélte e sorok írójának, hogy 24 évesen ő is részese volt a Vörös Hadsereg harcainak. Szétveretésük után egy szakasznyi bajtársával tartott hazafelé a keleti végekbe, ám fegyverüket a biztonság kedvéért megtartották. Már félig-meddig itthon is voltak, amikor a bodrogközi Fejszésnél egy századnyi cseh légionárus keresztezte útjukat. Nem volt más választásuk, gyorsan csatárlánc- ba fejlődve tüzet nyitottak a gyanútlan csehekre, akiket a váratlan támadás futásra kényszerített. Ezután folytatták útjukat az otthon felé, de haditettükről a későbbiekben bölcsen hallgattak.

A háborús események lecsengése után az új hatalom nyomban lecserélte a régi vezetést a közigazgatás éléről. A régi ország Nagykaposi járásának utolsó főszolgabírója, tehát a járás első embere Szilágyi nevezetű főszolgabíró volt, a járásbíróság élén pedig Stépán nevezetű ember állt. Nincs tudomásunk arról, hogy mi lett a sorsuk, a későbbiek során nem nagyon emlegették őket. Jöttek az új urak.

A rendszer- és országváltás első szakaszában a csehekre sem elsősorban a de