Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Popély Gyula: Az áldozat igaza

KÖNYVRŐL KÖNYVRE

művekre. Ezeknek minél kifejezőbb és kézenfekvőbb volt az igazságtartalmuk, annál szigorúbb tiltás vonatkozott rájuk. Elvégre egy bűnösnek, örök elnyomónak és reakciósnak kikiáltott nemzetnek nincs joga sem a pártatlan igazságkeresésre, sem az önálló gondolkodásra. Jól átgondolt stratégia volt ez. Nem vitás, hogy uralkodni csakis az elbutított és örökös bűntudattal küszködő közösségen lehet.

Az elhallgatott, indexre tett történészek sorában előkelő hely illeti meg az 1881 és 1950 között élt Hotváth Jenő diplomáciatörténészt. Most azonban valamennyien örömmel vesszük tudomásul, hogy a nevezett szerző gazdag életművének egyik legjelentősebb alkotása feltámadt Csipkerózsika-álmából. A Milleniumtól Trianonig című - általunk recenzált mű hatalmas ívű történelmi tabló. Eredetileg még 1937-ben látott napilágot, és amint arra a könyv alcíme is utal, Magyarország történetének 1896 és 1920 közötti huszonöt esztendejét taglalja.

Micsoda huszonöt év volt ez! 1896-ban a honfoglalás ezredik évfordulóját ünneplő nemzet látszatra senki és semmi által nem veszélyeztetve, egy európai nagyhatalom egyre inkább izmosodó és felemelkedőben lévő részeként a biztos jövő tudatában járta a fejlődés és felemelkedés útját. Ausztriával állandóan voltak u- gyan bizonyos súrlódások és közjogi problémák, ezek azonban nem haladták meg az olykor kölcsönös elégedetlenségüknek hangot adó összeszokott és kipróbált házastársak duzzogását.

Horváth Jenő ismertetett művében feltárja előttünk a kettős Monarchia - és azon belül Magyarlország - minden jellemző belső problémáját, útkeresését és sok esetben egymásnak ellentmondó törekvéseit, mindazonáltal állandóan érzékelteti, hogy abszolút megoldhatatlan, a jövőt alapjaiban megkérdőjelező belső problémák nem léteztek. A történelmi katasztrófát előidéző sötét erők kívülről veszélyeztették a Monarchia és vele együtt Magyarország egységét.

A szerző az osztrák-magyar közjogi, gazdasági és egyéb neuralgikus pontok ismertetésénél mindig reálisan rámutat azok ilyen vagy olyan megoldhatóságainak lehetőségeire és gyakorlati megvalósításukra. Természetesen, Magyarország belső nemzetiségi problémái sem kerülik el a figyelmet. Nem bagatellizálja azok jelentőségét, de a tények elemzése során világosan kimutatja és ki is mondja, hogy a belső nemzetiségi mozgalmak a szó szoros értelmében egyáltalán nem veszélyeztették Magyarország állami egységét. A határokon túlról implantált magyarságellenes és országbomlasztó orosz, cseh, szerb és román propaganda mélyebb gyökereket soha nem eresztett sem a nemzetiségek értelmiségi rétegében, sem azok népi tömegeiben. A néhány idealista álmodozó, illetve a pénzen vett ügynökök voltaképpen semmilyen veszélyt nem jelentettek a magyar haza számára.

Ferenc Ferdinánd trónörökös személyének és politikai koncepckiójának bemutatása megítélésünk szerint a könyv legértékesebb hozadékának tekinthető. Az már a kortársak előtt sem volt teljesen ismeretlen, hogy a főherceg rideg magyarel- lenessége, illetve a román és a szláv mozgalmakhoz való viszonyulása - sőt azok bátorítása - egyértelműen azzal magyarázható, hogy a trón várományosaként nagy