Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Popély Gyula: Az áldozat igaza
KÖNYVRŐL KÖNYVRE szabású belső politikai átrendeződéseket dédelgetett keblében. Politikai játszmái egy nemzetek feletti - de német jellegű és vezetésű - összmonarchia kialakítását célozták. A magyarság fékentartását nemzetiségi alapon szervezett tartományok kialakításával vélte elérhetőnek. Megítélésünk szerint a dualista államrendnek ilyetén átalakítása az adott nemzetközi politikai viszonyok között egyet jelentett volna a Monarchia önfelszámolásával. Ismertetett könyvében a szerző a háborús felelősség kérdésének is kellő figyelmet szentel. Ez természetes is, elvégre a háború volt a sírásója a kettős Monarchiának és természetesen ezáltal a történelmi magyar államnak is. Az e témát taglaló fejezetben a szerző tényszerűen bizonyítja, hogy a Monarchiát ért provokációk egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlottak le. Mind az orosz, mind pedig a francia nagyhatalmi politikának elsőrendű érdeke volt, hogy akár egy kiprovokált háborús konfliktus árán is, szétrobbantsák az európai három központi nagyhatalom - Németország, a Monarchia, valamint Olaszorság - szövetségi tömbjét. Szerbia csak gyalogbábu volt a nagyhatalmak sakktábláján, bár kétségkívül tény, hogy a véres játszma nyitó lépését ennek a gyalognak szánták. A háborút tehát nem a pisztoly ravaszát meghúzó szerencsétlen Gavrilo Princip gyilkos lövése robbantotta ki, hanem a háttérben meghúzódó sötét politikai erők. Még csak nem is Belgrádot terheli a felelősség a kataklizma kirobbanásáért, hanem mindenekelőtt Párizst és Szentpétervárt. Marxista történetírásunk évtizedeken keresztül szinte a mennyek országába menesztette grófKárolyi Mihály és társai 1918. évi októberi úgynevezett őszirózsás forradalmát, az 1919. március 21-én kikiáltott proletárdiktatúra 133 napjáról nem is beszélve. Horváth Jenő ebben a vonatkozásban is meglepő higgadtsággal, minden harag és elfogultság nélkül mutatja be az események folyását, amelyek következményei tragikusan meghatározóak voltak hazánk és nemzetünk sorsának további alakulására. Az pedig természetesnek vehető, hogy a trianoni békediktátumot ő is igazságtalannak, elhibázottnak és jogilag tarthatatlannak mondja, egy olyan torzszüleménynek, amely - tartóssá válása esetén - állandó destabilizáló tényezőjévé válhat a Kárpát-medence és egész Közép-Európa jövőbeli történelmi fejlődésének. A szerző ismertetett könyvének első kiadása - amint arra már utaltunk - 1937-ben látott napvilágot. Akkor még virágzott a versailles-i békerendszer, szó sem volt az elkövetett hibák esetleges rendbetételéről, még mindig a nyilvánvaló igazságtalanságok örökérvényességének elve gyönyörködtette a boldogabb Európa politikusainak gyülekezetét. A viharfelhők azonban már gyülekeztek a tönkretett Európa felett. Az eredmény ma már mindenki számára ismeretes. Jött két diktatúra, egy barna és egy vörös, ráadásul át kellett vészelnünk egy újabb világháborút. E szörnyűségeket a versailles-i győztesek éppúgy végigszenvedték, mint a kisemmizett és megalázott legyőzöttek. Ez volt a mi huszadik századunk. Nem lenne teljes a könyv ismertetése, ha nem szólnánk Major Zoltán terjedelmes bevezető tanulmányáról, amely A trianoni vádlott megszólal címet viseli. Ez a csaknem százoldalas, jegyzetapparátussal megírt színvonalas tanulmány akár
