Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vajda Barnabás: Merengés a Japán kert fölött
KÖNYVRŐL KÖNYVRE kíti ki a történetet, helyezi teljesen más megvilágításba az addig mondottakat. Ilyen például az Új ember c. írás, amelyben egy - ki tudja, hányadik - kormányalakításáról tudósít a szemtanú, és amelyben azzal poentírozza az írás végén a Stresemann vezette új weimari kormány politikai élethalálharcát, hogy „a képvislők fele már a büfében van, Gessler, a kedves nagyapó, a hadügyminiszer, legelöl, egy hosszú frankfurti virslit fogyaszt a büfénél”. És folytatva a sort a regiszterszerűen kipróbálásra kerülő többi stíluseszközzel: az erősen kosztolányis nemzet- és foglalkozásportrékkal (A zsoké, Egy hollandus/), a halál s különösen az öngyilkosság iránti durva, már-már naturalista kíváncsisággal ( Van Gogh halála, A sikoly, Az élmény, Rémdráma, Tragédia Mayerling- ben, A Bubi halála), bezárva a komoly műfaji problémát fölvető bűnügyi riportokkal (Gyilkosok városa), amelyeken alig vesszük észre, hogy tényirodalomból merő fikcióba hajlanak. Márai publicisztikája ma is érdekes, lebilincselő és olvasható. Nem azért, mert a jó hetven éve írt történetek érdekesek lennének, hanem mert ő maga, a személy ma hitelesen olvasható. Egy szövegkiadvánnyal kapcsolatban megkerülhetetlen a kérdés, mivel és hogyan gazdagítja a kutatásokat, s mennyire segíti a filológiai feltárást, különösen, ha a kiadvány olyan területre összpontosít, mint egy gazdag írói életmű egy kis részének úttörő feltérképezése. Márai munkásságának mélységi feltárásához nagyon is szükség van teljes és hiteles szövegekre, hiszen cikkeinek egy része máig kiadatlan, egyáltalán föltáratlan. Ezt figyelembe véve úgy vélem, a Japán kert szövegeit válogató Gyüre Lajosnak, a magyar szövegkiadási szokásoknak megfelelően, ha már megoldásukra nem tett kísérletet, legalább jeleznie kellett volna bizonyos filológiai vagy módszertani problémákat, amelyekkel a kutatás során szembekerült. Nem mondom, hogy nem próbálta meg az Utószó helyett-ben, azonban a helyzet s a szöveg sokkal többet ígér. Maga a tény, hogy Márai első világháború utáni nyugat-európai tartózkodása (1919/1920— 1928/1929) majdnem pontosan egybeesik a Kassai Napló életével (1920-1929), kétségkívül alkalmas alapot jelent összeválogatni az újságban megjelent 128 cikket, 41 verset és 2 elbeszélést, azaz összesen 171 művet. Az a megjegyzés azonban, hogy összesen „több mint kétszáz írása [...] jelent meg” , nem elégíti ki a forrásokig visszahatolni kívánó kíváncsiságot, és nem is értesülünk róla, milyen koncepcionális, technikai vagy stilisztikai akadálya volt a teljesebb közlésnek. Gyüre szavai szerint ebben a kötetben csak Kassai Napló-beli írások vannak, ugyanis a Kassai Újság „irodalmi anyaga még feldolgozásra vár” - ez talán az egyetlen közvetlen utalás a Márai-filológia lehetséges irányára, és meglehet, azért nem követi végig a nyomot, mert tudja, egész problémakomplexumra lelünk, ha megpróbáljuk pontosan föltérképezni Márai publikációs bázisát. A szakirodalom szerint az 1920-1929-es időszakban Márai írásokat küldött a Prágai Magyar Hírlapnak, a bécsi Tűznek10, a Képes Hétnek" , valamint a Kassai Napló és a Kassai Újság c. polgári lapoknak (pontosabban a Kassai Napló Vasárnap c. mellékletének12). Egy adat szerint írása jelent meg a Kassai Munkásban is13, említeni kellene persze a magyarországi sajtókapcsolatait. Belátható, a teljes sajtótörténeti áttekintés, különösen a meglehetősen kusza korabeli publikációs viszonyok miatt, meghaladja a Japán kert kereteit; a húszas években
