Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vajda Barnabás: Merengés a Japán kert fölött
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Csehszlovákiában publikált Márai-írások hiánytalan bibliográfiája pedig egyenes tudományos műgondot igényelne; de még csak utalás sem történik rá, hogy amit itt olvasunk, az Márai egy adott időszakban írt publicisztikájának csupáncsak kis töredéke, az semmivel nem magyarázható. Még ha a 75. ünnepi könyvhétre megjelent kötet esetleg nem támasztott is magával szemben kritikai kiadásbeli igényeket, a filológiai igényességből hiba volt alább adni, lásd például a következetlenül írt tulajdonneveket (pl. Tiergartnen és Tiergarten [Sztárjk, I. köt. 71. o.], Garmisch és Gamisch [Szezon, 1. köt. 99. o.]), valamint a nagyszámú fordítás nélkül hagyott német, angol, francia szót, mondatot (pl. I. köt. 113. o.), ami élesen ellentmond a könyv széles nyilvánosság elé való szénásának. Nagyobb ráfordítással egy filológiailag megbízhatóbb szöveget kaphattunk volna, amelyet esetleg, majdan, be lehet emelni, ha nem is a kritikai, de legalább egy életműkiadásba. Sőt, megkockáztatom, nemcsak pontosabb, izgalmasabb is lett volna, ha kihasználódik a sok-sok szerkesztői megjegyzés nélkül hagyott ziccerhelyzet. A könyvben egyébként összesen két lábjegyzet található: az első nagyon helyénvalóan (I. kötet 216. o.), a másikról azonban nem világos, pontosan mire vonatkozik, hova tartozik (II. kötet 142. o.). Egy kevés utánajárással szemléletesebbé lehetett volna tenni pl. a Karinthy című írást (I. köt. 211. o.), amelyet remekül össze lehetett volna vetni-olvasni a Karinthy által Márairól írt dicsérettel14; és hasonlóan lehetett volna eljárni a Napok Weimarban (I. köt. 191.0.) cíművel, annak Szabó Lőrinc-utalásával („L. lehozott olvasni egy csomó Nyugatot - egy Szabó Lőrinc nevű költő kritkáját leltem benne magamról, elolvastam, de nem értettem meg egészen ”), amelyben Szabó teljesen német hatás alatt állónak tartja Márai líráját. Micsoda izgalmas párhuzamokat tartogat továbbá, hogy Fábry Zoltán is publikált a Kassai Naplóban 1922-1926 között több-kevesebb rendszerességgel15. Különös tekinettel, hogy Fábry véleménye az idők folyamán radikálisan megváltozott Márairól: előbb benne látta a periféria „fővárosi mértékkel” szembeállított igazi értékét, még 1925-ben is a „»borotvaélesre csiszolt írásművészet« megtestesítőjé”- nek nevezve16, később viszont „a kor szociális parancsával játékosan küzdő és fölényeskedő írástudó »legveszedelmesebb típusá« ”-nak17 meg a nihilcinizmus (Fábry szava) képviselőjének aposztrofálva őt. Nem kérem számon Gyüre Lajoson, miért nem írt hosz- szú jegyzeteket a szövegekhez, de szóvá kell tennem neki bizonyos pontosítások és irodalomtörténeti összefüggések elmulasztását, amelyeket ő mint a szövegek kutatójának válogatója könnyedén megtehetett volna. Ezekkel nemcsak mélységet, még nagyobb korhitelt adhatott volna a szövegeknek, hanem a Márai-filológiát is jelentősen inspirálhatta volna. Valljuk meg, az alapos szöveggondozás egy Márai rangú szerzőnek egyszerűen kijár. Ami ezen túl van, az kilép a kritikai megjegyzések keretéből, és csak a Márai- publicisztika esetleges kutatásbeli felhasználhatóságára fókuszál. Nehezen vitatható, hogy az író Német- és Franciaországból bizonyos mértékig része volt a csehszlovákai magyar szellemi életnek, ám ez idáig megválaszolatlan, hogy az itt közölt, Kassai Naplóban publikált írásaival milyen mértékben és milyen jelentőséggel, mennyire kívülről vagy belülről látva a dolgokat tudott/akart/bírt része lenni az 1919 utáni felvidéki szellemiségnek. Márai és Csehszlovákia relációjában legalább két lényeges kérdés megvá
