Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - MAGYAR IRODALOM CSEH/SZLOVÁKIÁBAN, 1918-2004 - Irodalmunk - dióhéjban (Bárczi Zsófia, Fonod Zoltán, Csehy Zoltán, Szeberényi Zoltán, Turczel Lajos)

Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában, 1918-2004

kezdő költők, írók elindításával is segítette a lassan bontakozó irodalmi életet. A Fáklya megszűntével a nyomába lépő A Hét (1957; később Hét, majd ismét A Hét) volt irodalmunk legfontosabb fóruma. Az irodalmi és kritikai élet további fellendülése az Irodalmi Szemle (1958) megjelenése után következhetett be, amely eleinte negyedévenként, aztán évente hatszor, később tízszer, végül havonta jelent meg. A szlovákiai magyar irodalomkritika fejlődésében 1954 jelentette a fordulópontot. Az indítás, az úttörés Fábry Zoltán érdeme. Ekkor jelent meg a Fáklyában a Harmadvirágzás c. tanulmánya, amely nemcsak névadója lett irodalmunk legújabb szakaszának, hanem indító lökést adott irodalomkritikánk fejlődésének is. Ezzel és az egy évvel később megjelent Kevesebb verset, több költészetet! (1955) c. tanulmányával megteremtette irodalomtörténet-írásunk és kritikánk alapjait. 1945 után ezek voltak az első tudatos lépések irodalmunk értékviszonyainak tisztázása felé. A 60- as évek közepéig Fábry intenzív kritikai tevékenységet fejtett ki. Egymás után írta jelentős tanulmányait: Rés poetica (1959), A novella kérdőjelei (1960), Antisematizmus (1963) stb. Tanulmányai, kritikái a Harmadvirágzás {1963), a Stószi délelőttök (1968) és a Vigyázó szemmel (1973) c. kötetekben olvashatók. - Sas Andor terjedelmes, javító szándékú ismertetésekkel járult hozzá kritikai életünkhöz. Tanulmányai, cikkei Történelmi és irodalmi tanulmányok (1953) c. kötetében olvashatók. - Egri Viktor egész életében szorgalmas olvasója és propagálója volt irodalmunknak. Kritikái főként műhelyproblémákról szóltak. Recenziói a Tiszta források (1972) és a Csendes esték vallomása (1973) c. kötetekben jelentek meg.- Az alapozó nemzedék tagjai közül kritikai tevékenységet folytatott: Tóth Tibor, Csanda Sándor, Turczel Lajos, Rácz Olivér, Bábi Tibor, Dobos László. Ketten közülük (Turczel, Csanda) hivatásszerűen, a többiek alkalomszerűen írtak kritikát. Turczel Lajos kritikái zömét 1954 és 1965 között írta, ebben az időben (Fábry mellett) ő volt a legtermékenyebb és legbefolyásosabb magyar kritikus Szlovákiában, írásainak jelentős része, főként műfaji fejlődésképei, írói portréi alapvető irodalomtörténeti forrásmunkák. Kötetei: írások mérlegen (1958), írás és szolgálat (1965). Csanda Sándor kritikai tevékenységének zöme a 60-as évekre esik. Munkásságának jelentősebb része irodalomtörténeti kutatásokban realizálódik. Kritikái a Hidak sorsa (1965) és a Harmadik nemzedék (1971) c. kötetben olvashatók. Rácz Olivér az 50-es évek második felétől alkalomszerű, de igen hatékony kritikai tevékenységet fejtett ki. Legjobb írásaiban Fábry Zoltán műveit elemzi. Kritikái, tanulmányai nem jelentek meg kötetben. Tóth Tibor írószövetségi beszámolóiban, vitacikkeiben, kritikáiban egy tájékozott, jó ízlésű és ítélőképességü irodalmár szólal meg. Hagyatéka még feltáratlan, kritikai kötete nincs. Bábi Tibor színikritikákkal kezdte pályáját, később a recenzió, az irodalompolitikai publicisztika és az irodalomesztétika művelésére tért át. írásait a polemikus él, a sarkított fogalmazás jellemezte, számos vitát kezdeményezett. Posztumusz kötete {író, költő, művész dolga, 1979) csak egy részét tartalmazza kritikai, elméleti életművének. Dobos László eleinte az irodalomkritika, később az irodalompublicisztika és az irodalompolitika