Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - MAGYAR IRODALOM CSEH/SZLOVÁKIÁBAN, 1918-2004 - Irodalmunk - dióhéjban (Bárczi Zsófia, Fonod Zoltán, Csehy Zoltán, Szeberényi Zoltán, Turczel Lajos)
Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában, 1918-2004 felé orientálódott. Hangsúlyozottan etikai alapállású kritikus, aki elsősorban az írói üzenet tartalmi elemzésére koncentrál. Gondok könyve (1983) és Teremtő küzdelem (2000) c. kötetei kritikáinak csak egy részét tartalmazzák. - Az 50-es évek második felében induló, de tevékenységük jelentősebb, hatékonyabb és terjedelmesebb részét a 60-as évektől kifejtő kritikusok, ill. kritikai feladatokat is vállalók közül Duba Gyula, Fonod Zoltán, Koncsol László, Tőzsér Árpád munkássága érdemel figyelmet. Duba Gyula kritikát ritkábban ír, a jelenségek, a szélesebb összefüggések foglalkoztatják. Esszéi, tanulmányai a Valóság és életérzés (1972), a Látni a célt (1984), az Európai magány (1989)Az idő hangjai (1998) c. kötetekben olvashatók.- Fonod Zoltán publicisztikai és történészi előzmények után vált irodalmunk kutatójává. írásai a Vallató idő (1980), a Körvonalak (1982), a Tegnapi önismeret (1986), a Kőtábláink (1990) és a Szétszóródás után (1998) c. kötetekben jelentek meg. Tőzsér Árpád kritikáiban, esszéiben és tanulmányaiban irodalomszemléletének bölcseleti-poétikai alapjait fogalmazza meg a választott téma apropóján. Kötetei: Az irodalom valósága (1970), Szavak barlangjában (1980), Escorial Közép- Európában (1992), Pozsonyi páholy (1994). Koncsol László kritikáiban, esszéiben, műelemző tanulmányaiban az esztétikum, a művészi értékek jeleit keresi, a hibákat, fogyatékosságokat kevésbé hangsúlyozza. Kritikái, esszéi a Kísérletek és elemzések (1978), a Nemzedékem útjain (1984) és a Törmelék (1992) c. kötetekben olvashatók. - Már a 60-as évek végén, de még inkább a 70-es évek elején új nevek tűntek fel kritikai irodalmunkban. Ezek közül Zalabai Zsigmond, Mészáros László, Lacza Tihamér, Dusza István, Alabán Ferenc, Bodnár Gyula és Tóth Károly kapcsolódott be intenzívebben irodalmi-kritikai életünkbe. Zalabai Zsigmond a generációs csoportosulás legaktívabb tagja. Kötetei: A vers túloldalán (1974), Mérlegpróba (1979), Tűnődés a trópusokon (1982), Verstörténés (1995). Dusza István az 1980-as évek legtöbb vitát, ellenvéleményt kiváltó közírója, kritikusa volt. Kezdetben irodalmunk egészére figyelt, majd a színikritikára koncentrált. Ez irányú eredményeit a Nézőtéri napló 1981-1990 (1992) c. kötetében közölte. Főműve a Zsélyi Nagy Lajosról írt kismonográfia. - A nyolcvanas évek végén, főként a „bársonyos forradalom” után a szlovákiai magyar irodalomkritika veszített intenzitásából. A 90-es évek derekán a szlovákiai magyar kritikát szinte csak Turczi Árpád szubjektív, impresszionisztikus reflexiói képviselték. Egyesek szinte teljesen elhallgattak (Mészáros László), mások a közírás, az irodalmi és kulturális-politikai publicisztika különféle formáit kultiválták (Tóth Károly, Lacza Tihamár, Bodnár Gyula). Tolvaj Bertalan elhunyt, Zalabait elnémította a betegség, majd a korán jött halála. Bodnár Gyula csaknem teljesen a kulturális és társadalmi anomáliákat bíráló ironikus hangvételű közíráshoz pártolt. Alabán a kezdeti szorgos recenzensi-kritiku- si tevékenységét elméleti-módszertani ihletésű tanulmányokra, műelemzési-értelmezési eljárások ismertetésére cserélte fel, legfeljebb szakkritikákat ír. - A rendszerváltást követően a kilencvenes évek közepe táján jelentkezett a kritika, az értelmes irodalmi visszhang újabb csoportja. Tagjai néhány kivételtől eltekintve az ún.
