Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - Hudák Katalin versei (korai sirató, helyettem, ...lelkem éhes maradt, suttogok)

Hudák Katalin versei

s az ablakból földagadt, fáradt arcom néz vissza rám

túlnézek rajta és téged látlak, ahogy visszabújsz ágyadba (melegét ketten teremtettük), visszabújsz, s elalszol, miután kiengedtél.

percekig nem is pislogok, úgy folyik a könnyem: ott lenne a helyem melletted!

(s a te helyed itt, mellettem!) a sírástól tovább dagad csúnya arcom, szeretlek, öleld meg a paplanomat helyettem.

... lelkem éhes maradt

torkomra visszacsúszik a keserűvé vált ebéd- nem volt kis falat — jóllakott testemben a lelkem éhesen maradt.

csípős nyálam keserűn nyelem immár sokadszor.

a déli étek mostanra már rút köpet, kezemben megremeg az agyonlapozott József Attila-kötet.

s túl a falak mögött, ahonnan képzeletem

szülöttei visszatükröződnek,

vádlón rám figyel ezer éhező szempár- köztük múlt- és jövőbeli Attilák a képzelt világból leköpnek: én megint túl sokat ettem, míg ők ma sem ehettek.