Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - Hudák Katalin versei (korai sirató, helyettem, ...lelkem éhes maradt, suttogok)

Hudák Katalin versei

suttogok

mint senki által némaságra ítélt, igazat mondok, konok- sáros homokot morzsolva fogaim között - verseket suttogok

gyűrűktől fénylő, ápolt kezek hidegen érintenek,

és a nyomorba turkáló ujjak simogatásukkal szívemen felsértenek

s gyötörnek az egymást elkerülő, egymásba ütköző fényes és sötét képek,

és a semmi által nekem ítéltetett igazmondással, fáradt toliammal írom tovább saját igazam- kínlódva alkotok.

gyűrűs kezek pofonjaitól félve csendben igazakat suttogok