Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - Hudák Katalin versei (korai sirató, helyettem, ...lelkem éhes maradt, suttogok)
Hudák Katalin versei korai sirató (ki bűne?) előttem hatalmasnak tűnt lényed, végtelennek, indokoltnak a tekintélyed, némán is - idegenül - a mindent jelentetted. de sokszor jól jött volna néhány szerető szó...! mégsem a te bűnöd ez a „ korai sirató ” szépnek és fiatalnak látlak ma is téged, fontosnak, bár megkopott már előttem régi fényed, gyakran elmulasztom, hogy jó legyek hozzád, pedig a mulasztás nem keresztyén emberhez méltó. mégsem az én bűnöm ez a „ korai sirató ” hiába létezel, olyan, mintha nem is lennél, hiába nem látlak, olyan, mintha velem lennél, a hangomban gyakran te szólalsz meg... minden emberi jóság bennem tőled való. ki bűne akkor ez a „ korai sirató ”?! helyettem a vonatig a hajnal mord szele zavart, gyomrom összeszorult - féltem a háztömb falán lévő felirat nekem szólt, dalt és mosolyt csalt ki belőlem: „Jézus megőriz...” most a fekete tájat nézem,
