Irodalmi Szemle, 2005

2005/5 - Mács József: Trianon harangjai (regényrészlet)

Mács József Trianon harangjai- regényrészlet ­Dési Barnát bántotta, hogy nem beszélgetett el négyszemközt Mezei János­sal. Minden a megszokott rend szerint haladt tovább, a parókia változatlanul forgal­mas volt a hét minden napján, jöttek a gyermekek a lelkészi hivatalba, és hol Kör- tés Szilveszter, hol Dési Barna keze alatt tanultak, és a hatóság nem vett észre sem­mit. És jöttek a parókiára a vallásos estéket kedvelő gyülekezeti tagok, sőt a Han­gyából kitett Mányoki Dezső is, aki azt szorgalmazta Dési Barnánál és Körtés Szil­veszternél, hogy alakítsák meg újra az egyházi kórust a jó torkú asszonyokból és férfiakból.- Meg kell ezt gondolni, Mányoki uram, mielőtt cselekednénk! - figyelmez­tette Dési Barna. - Mit szólnának hozzá azok, akik megtagadták a nemzetiségüket?- Mit szólnának? Ha ők is kedvet kapnak az éneklésre, énekeljenek szlová­kul. Válasszák meg Lendhegyi Jánost karnagynak! Ha meg közénk állnak, énekel­jenek velünk magyarul!- Hát ez az! Ez itt a kérdés, énekelhet-e a kórus magyarul?- Az éneklést nem tiltják, csak a beszédet! - hajtotta a magáét Mányoki De­zső, aki okosabbnak tüntette fel magát Lendhegyi Jánosnál is. Dési Barnához már az első köztársaság második felétől baráti viszony fűzte a menesztett üzletvezetőt. Akkor kezdődött szorosabb barátságuk, amikor megala­kult Jámboron a NUPOD fogyasztási szövetkezet, s ő volt az üzletvezetője, a pap meg az elnöke. Folytatódott a magyar világban is, amikor a Hangya szövetkezetei együtt vezették. Ha az első köztársaságban és a magyar világban a szövetkezet ü- gyes-bajos dolgaiban eljártak, együtt utaztak Pozsonyba, Prágába, később Buda­pestre. A közös gondok intézése összekötötte a sorsukat. Nyelvi nehézségük nem volt, mert Dési Barna elég jól megtanult szlovákul. Meg aztán mindketten állíthat­ják, hogy az első köztársaságban minden kétnyelvű volt, leirat és felirat, még Masaryk köztársasági elnöknek is lehetett magyarul írni, nem sértődött meg, normá­lis ember volt. Benes a nyomába sem léphet. Pozsonytól Királyhelmecig futótűz­ként terjedt el a hír, hogy amikor Csehszlovákiát is sújtotta a nagy gazdasági válság, Masaryk Losoncra látogatott, ahol a vasútállomás előtti téren a megkeseredett mun­kanélküliek óriási transzparenssel fogadták: „Elnök úr, Ön egy halott városba érkezett!” Masaryk nagy meglepetésre magyarul köszöntötte a fogadására összegyűlt

Next

/
Thumbnails
Contents