Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - Török Elemér versei (Ürítek tele poharat..., Nem riogatja már..., Gyermekkor, te csillagmesszeség, Mi mást mondhatnék..., Dúdoló, Maradj, madár!...)
Török Elemér versei Mi mást mondhatnék.. Mit bánom én, mit suttognak rólam, hibáim kicsinyek vagy nagyok?... Sokszor tévedtem? Jártak így sokan... Én is: esendő ember vagyok... Hogy megszülettem? Nem én akartam... De ha ez velem is megesett, mi mást mondhatnék újra magamnak? Sorsa ellen, senki nem tehet... 2005. Dúdoló A tó vizén aranyló nap ringatózik mint a csónak Ahogy néztem úgy éreztem mintha velem ringna csendben Ha én lennék a csónak tán a napot majd én ringatnám Csónak éjjel a hold lenne megpihennék ringva benne... Maradj, madár!... Csupa jég és fagyos itt minden, fényes madár, menekülsz innen? Ázsiás arcú, különös táj, ő is rügybontó tavaszra vár. Napveretű ég nem ragyog rá, hányan maradunk hűek hozzá?... Néhány ezren, vagy talán többen?... Maradj, madár, még el ne röppenj! Várj szárnyas szép reménnyel csöndben, a te hazád is: szülőföldem... S a tavaszt, ha majd virág nyílik: új dallal köszöntsd, ahogy illik... József Attila Szived fekete gyásza végül temető-csendben kifehérül Neked már a „nagyon fáj” se fáj mindenséggel koronás király 1983. (A Jegenyefák c. kötetben jelent meg 1984-ben.) 2005.
