Irodalmi Szemle, 2005
2005/5 - Török Elemér versei (Ürítek tele poharat..., Nem riogatja már..., Gyermekkor, te csillagmesszeség, Mi mást mondhatnék..., Dúdoló, Maradj, madár!...)
Török Elemér versei Gyermekkor, te csillag-messzeség (A 75 éves Csoóri Sándornak) 1 Vállamon hetvenöt évem súlya, itt vagyok veled, szülőföld, újra. Hogy itt éltem a gyermekéveket, múló dalt arról, tücsök cirregett. O, gyermekkor, te csillag-messzeség, hová lett, hová, a sok szép emlék, ami a deres őszömig kísért? Jó lenne egyszer, visszahozni még... 2 Mint űrbéli csillagok fénylenek a Latorcán úszó falevelek, ökörnyál leng a ringó nádbugán, daru krúgat égi vándorútján... Ködbe fúló táj, dértől fehérük, felette az ég, hidegtől kéklik, a tücsök itt már nem muzsikálgat, surrannak felém homályló árnyak... 3 Lehullt nyaram utolsó levele, zizegését szél viszi messzire, ördögszekeret görget a pusztán, ott, ahol hány szép, nyári délután fürdettem arcom gyermekként régen a délibáb hullámzó vizében... Nekem itt minden már csak álomkép, talán az is, hogy: itt ballagok még... 2005.
